A riporterek január 7. és 21. között öt olasz nagyváros, Torino, Milánó,
Róma, Nápoly és Palermo huszonnégy templomát keresték fel, hogy gyónásaik során
morális kérdésekben tanácsot kérjenek a feléjük szolgáló papoktól, akiktől
meglepő válaszokat kaptak.
Az egyik riporter azt vallotta, hogy arra kérte a kezelőorvost, hogy a halálos
beteg apját kapcsolja le a lélegeztetőgépről. A nápolyi szerzetes válaszában
arra bátorította, ne gyötörje többet magát emiatt, ő is ugyanezt tette volna. Ha
neki lenne olyan apja, felesége vagy gyereke, akit évek óta csak mesterségesen
lehet életben tartani különböző gépek segítségével, ő is lekapcsolná a gépeket.
„Ez már nem élet így
Csak nincs bűntudata emiatt?” – sóhajtott fel a pap.
„Felelősséggel tartozom” – válaszolta a riporter. „Értem. Ne gondoljon rá! Ezt
az egész dolgot Isten lábai elé helyezzük” – szólt a feloldozás.
Egy másik újságíró vallását gyakorló homoszexuális férfinak adta ki magát
Rómában. „Építész vagyok, öt éve fedeztem fel, hogy vonzódom az egyik
munkatársam felé, ami azóta elmélyült. Mindent elrontottam, vagy követhetem-e az
ösztöneimet?” – kérdezte. A pap szerint nem kell aggódnia, mert „a
homoszexualitás olyan, mint a fejfájás”, ráadásul az egyház kezdi megváltoztatni
a korábbi elítélő véleményét a kérdéssel kapcsolatban. „Általában az a legjobb,
ha az ember vállalja önmagát, vannak homoszexuális papok és leszbikus apácák is”
– nyugtatta meg a vívódó férfit a római pap.
Egy magát HIV-pozitívnak kiadó riporter elmondta, hogy partnere védelme
érdekében óvszert használ. Őt azzal nyugtatták meg, hogy ez alapvetően személyes
ügy, egyéni lelkiismeret kérdése.
A legérdekesebb választ az a riporter kapta, aki egy tizenhat éves lánnyal való
viszonya miatt fordult tanácsért. „Szeretjük egymást, de attól tartok, hogy
börtönbe kerülhetek emiatt.” A pap válasza: „Ne aggódjon! Attól, hogy valamit
börtönnel büntetnek, még nem jelenti azt, hogy az bűnös cselekedet. Az
őskeresztények is sokan szenvedtek, és a szegény kínai keresztények közül is
ezrek végzik börtönben.”