Basar Asszad. Komolyan gondolja? Fotó: AP
Újra pattanásig feszült a helyzet Izrael északi határainál: míg egyik oldalon
a damaszkuszi vezetés vonultatja fel arzenálját, a másik oldalon az Izraeli
Hadsereg (IDF) áll a legmagasabb fokú készültségben. A Hezbollah közelmúltbeli
sikerén felbuzdulva Asszad elnök egyre agresszívabb álláspontot fogalmazott meg
az utóbbi időben Izraellel szemben, a Golán-fennsík visszavétele kapcsán. Az
elnök magabiztosságát csak fokozza a stratégiai partnerének számító Irán
provokatív magatartása, továbbá az a tény, hogy az Egyesült Államok figyelmét
túlságosan leköti most Irak, Irán és Észak-Korea. Aszszad elnök mindemellett
világosan látja a jelenlegi izraeli vezetés gyengeségét is. Ráadásul Damaszkusz
eddig büntetés nélkül támogathatta az iraki lázadókat, és a kulcsfontosságú
libanoni politikusok likvidálását is megúszta egy-két diplomáciai „intővel”.
Bár Asszad elnök kijelentette: országa kész a béketárgyalások folytatására, ha
találnak egy pártatlan közvetítőt, a szíriai hadsereg készülődése nyilvánvaló.
Arzenáljuk között megtalálhatók az ideggázzal töltött robbanófejek hordozására
alkalmas rakéták éppúgy, mint több száz Scud-rakéta és közel száz ballisztikus
rakéta. Bár Izrael légiereje egyértelműen ütőképesebb, mint Szíriáé, utóbbinak
viszont a hadserege nagyobb: 290 ezer katonát tud felvonultatni Izrael közel 180
ezres seregével szemben.
Az elemzők szerint a kilátásban lévő közel-keleti háború előkészületeinek eddigi
forgatókönyve kísértetiesen emlékeztet a hatnapos háború körülményeire. Fokozódó
határmenti feszültség, nyilatkozatok egy küszöbön álló konfliktusról, orosz
támogatás Szíria részére és gyengélkedő, valamint hatástalan izraeli kormány
jellemzi a helyzetet. Asszad elnök jól tudja, hogy Szíriának nem kell megnyernie
egy Izrael elleni háborút ahhoz, hogy jelentős politikai és diplomáciai
nyereségre tegyen szert. Az 1973-as jóm kippúri háborúban Egyiptom
meglepetésszerűen ütött rajta Izraelen, s bár katonailag vereséget szenvedett,
diplomáciai szempontból győztesen jött ki belőle, mivel végül megkapta a
Sínai-félszigetet.
Ezt a mintát szem előtt tartva, Asszad elnök joggal gondolhatja, hogy még
vereségével is rákényszerítheti Izraelt a béketárgyalások folytatására, végső
soron pedig az 1967-es hatnapos háborúban megszerzett Golán-fennsík feladására.
Egyiptom, Jordánia és Irak valószínűleg nem venne részt egy esetleges arab–muszlim
háborús koalícióban, a Hezbollah aktív részvétele azonban nem zárható ki. Bár a
szíriai vezetés propagandája az izraeli támadás veszélyéről beszél, Izraelben
szíriai támadástól tartanak. Az IDF azonban figyelmeztetésként közölte: egy
Szíria elleni esetleges izraeli válaszcsapás sokkal keményebb és pusztítóbb
lesz, mint a libanoni volt.
2006. 10. 13. (X/41)
