Angela Merkel. Esélyt kapott Németországtól Fotó: Reuters
A szeptember 18-ai németországi általános választások óta húzódó politikai válság végét jelentheti az a megállapodás, amelyet a két nagy párt, a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a hét évig kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD)
kötött hétfőn. A politikai egyezség szerint Gerhard Schröder távozik a kormányfői posztról, és – Németország történelmében először – női vezető lesz a kancellár. Schröder, aki az utóbbi három hétben a német jobboldali sajtó egyes orgánumaiban a hatalmat átadni nem akaró minidiktátorként jelent meg, valójában most különösebb presztízsveszteség nélkül távozik. A felek által "felderítő jelleg? tárgyalásoknak" nevezett egyeztetések nyertese politológusok szerint az SPD, amely annak ellenére, hogy alulmaradt a választásokon, a vártnál jelentősebb befolyást szerezhet egy közös kabinetben. A szociáldemokrata pártvezetés ugyanis Schröder "beáldozásának árát" nem számította olcsón: a miniszteri tárcákból kettővel többet kapnak a szocialisták, akik olyan kiemelten fontos minisztériumokat irányítanak majd, mint a külügy, a pénzügy, a munkaügy, az igazságügy, az egészségügy, a környezetvédelem, illetve a közlekedésügy. A jobbközép CDU és testvérpártja, a CSU vezetése alatt marad a gazdasági, hadügyi, belügyi, a mezőgazdasági, a családügyi és az oktatásügyi tárca.
A jelenleg 51 éves Angela Merkelnek ugyanakkor kancellárként nem lesz könny? dolga, hiszen a jobbközép– szociáldemokrata kabinet patikamérlegen kiszámított erőegyensúlyát fenntartva kell alapvető reformokat keresztül vinnie az elkövetkezendő négy év során. A politikai status quo fenntartásáról az SPD pártelnöke Franz Müntefering már a hétfői alkukötés után azt nyilatkozta, hogy bár a kancellár hatalmát az alaptörvény garantálja, Merkel részéről "nem lenne reális" annak korlátlan használata. "Méltányos együttműködésre lesz szükség. Minden fontos döntést egyeztetnie kell majd velünk. Mi itt egyenlőek vagyunk, és ez igaz a koalícióra is – már amennyiben az véglegesen létrejön" – nyilatkozta a ZDF televíziós csatornának a pártelnök. Úgy tűnik, ebben már most egyetértés van a két párt vezetése között, legalábbis ezt tükrözi Edmund Stoibernek, a konzervatívok 2002-ben indított kancellárjelöltjének, most a belügyi bársonyszék várományosának nyilatkozata is: "A kancellár megszabhatja az egyenlően erős partnerek által elvárt követendő irányt, de egyéni lépéseket csak önmérsékletet tanúsítva lesz képes megtenni." A Bajorországból származó veterán CSU-politikus szerint azokat a pontokat, ahol nincs közös álláspont, félre kell tenni.
A két párt ugyanakkor kijelentette, egyelőre nem tekintik véglegesen lezártnak a koalíciós megállapodást.
A programok folyamatos egyeztetése a hét eleji pozitív politikusi nyilatkozatok hatására újabb lendületet vett, de a koalíció felállításának végső határideje november 12-e, és az elkövetkező néhány hét tartogathat nem várt meglepetéseket. Míg a CDU/CSU táborban megkönnyebbüléssel nyugtázzák a tárgyalások lezárását, az SPD oldalon korábbról is ismert "belharcok" vették kezdetüket.
Amennyiben nem sikerül rendezni soraikat még mielőtt Merkel átvenné a stafétát Schrödertől, az komoly válságot okozhat a közös politika kialakításában – véli a The Financial Times politikai kommentátora.
Schröder a szakszervezetek előtt Hannoverben tartott beszédében kijelentette, hogy nem kíván semmilyen módon részt venni Merkel kormányában. Korábban találgatások voltak arra vonatkozóan, hogy Schröder a külügyi tárca irányításával kamatoztathatta volna igen kiterjedt kapcsolatrendszerét, különös tekintettel Oroszország és az európai uniós országok irányában.
A néhány hét múlva munkanélkülivé váló Schröder ugyanakkor újságírók kérdésére válaszolva utalt arra, hogy a napi politikától
visszavonulva önéletrajzi könyve megírásával foglalkozna, esetleg később a bankszektorban helyezkedne el – írta a brit Daily Telegraph, más vélekedések szerint azonban a New Yorkba vágyó felesége kedvében járva inkább az ENSZ-főtitkári tisztséget pályázná meg.
2005. 10. 14. (IX/41)
