Az iraki választásokat annak idején a síiták és a kurdok elsöprő fölénnyel nyerték a szunniták elhibázott választási taktikájának köszönhetően. Mint emlékezetes, a Szaddám-rezsim idején az iraki állam kulcspozícióit birtokló szunniták bojkottálták a választásokat, aminek a következménye az lett, hogy a síitákat képviselő Egyesült Iraki Lista és a két kurd pártot tömörítő Kurdisztáni Koalíciós Lista minden lehetséges mandátumot megszerzett az iraki parlamentben, így most ez a koalíció képes bármely dokumentum törvényre emelésére.
Ez a fölény jellemző az új alkotmány létrejöttének körülményeire is. Az 55 fős alkotmányozó bizottságban a parlamenti választások alapján osztották szét a helyeket, így a szunniták csak két képviselőt delegálhattak a bizottságba. A szakemberek most a hamarosan elkészülő alkotmány gyengeségeiben is ennek az aránytalan képviseletnek a nyomait vélik felfedezni.
Az alkotmány egyik gyenge pontja, hogy vallási és etnikai szempontok szerint készült. Az alkotmány második pontja szerint a törvénykezés fő forrásának az iszlám vallást kell tekinteni. Az új alkotmány garantálja a nép iszlám identitását és az iszlámra vonatkozó jogait. Megfigyelők szerint ez a passzus két alapvető veszélyt rejt: az alkotmány e cikkelyére hivatkozva Irak bármikor átalakulhat igazi iszlám köztársasággá, ráadásul ez csak az iráni modell szerint történhet, hiszen a lakosság többsége az irániakhoz hasonlóan síita. A másik veszély az értelmezés kérdése: az iszlám irányzatok között jelentős eltérések vannak az iszlám vallás mindennapi értelmezésével kapcsolatban. Ha a síiták vannak hatalmon, akkor az általuk megvalósított iszlám gyakorlat a szunniták között lázadásokat fog provokálni.
Egyes nézetek szerint az iszlám vallásra (is) alapuló iraki törvénykezési modell egyértelműen az Egyesült Államok távirányításával jött létre. Ez része annak az új "Közel-Keleti Nagy Tervnek", amelyet az Egyesült Államok a régióban lépésről lépésre szeretne megvalósítani. Úgy tűnik, hogy Washington a radikális al-Kaida-vonal előretörésére az iszlám állam valamelyik elfogadható modelljével válaszol, így szeretne
gátat emelni az iszlám érzelmekkel túlfűtött helyi lakosság és a fundamentalista csoportok közé. Washington ezt a politikát Törökországban is alkalmazta az elmúlt években. Az iszlám alapokon szervezett Igazság és Fejlődés Pártja egyértelműen az Egyesült Államok támogatását élvezve került hatalomra.
Sokan kockázatos játéknak látják ezt a politikát. Hiszen az arab nacionalizmus vérvesztesége óta a régióban egyetlen iszlám alapokon nyugvó életképes vonal létezik, ez pedig a radikális iszlám. Ennek a vonalnak a megkülönböztető jele a kérlelhetetlen Nyugat-ellenesség. Irak esetében az állami vezetés állandó hátrálásra kényszerül majd, hiszen a radikális csoportok által támasztott követelmények sok esetben furcsa módon összhangban lesznek a most elkészült alkotmánnyal.
Az alkotmány másik veszélyes pontját alkotják a kurdoknak de facto függetlenséget biztosító passzusok.
A kurdok északon, a nekik ítélt területeken maximális függetlenséget élveznek, sőt az alkotmány szerint beleszólásuk lehet az olajkincs kereskedelmébe is. Az új iraki alkotmány lehetővé teszi az önállósággal rendelkező területek növelését is. A megfigyelők szerint a szóban forgó modell, amely demokratikus feltételek között nagyon is működőképes, csődöt mondhat ott, ahol a fegyvereké a végső szó.
2005. 09. 09. (IX/36)
