Mahmud Ahmadinezsád, a győztes. Nem alkuszik Fotó: Reuters
Az ultrakonzervatív nézeteket valló politikus néhány nappal a megválasztása után jelezte, hogy folytatni kívánja Irán atomprogramját, és nem tartja szükségesnek az Egyesült Államokkal való feszült viszony enyhítését. Sokan attól tartanak, hogy Irán hamarosan mind a reformoknak, mind a külvilágnak búcsút int, és visszafordul a nyolcvanas évek elején hirdetett eszmékhez. A nyugati sajtó máris előszeretettel idézi Ahmadinezsád egyik elhíresült korábbi mondását: "Nem azért csináltunk forradalmat, hogy bevezessük a demokráciát."
A szavazatok közel 62 százalékát begyűjtő negyvenkilenc éves Ahmadinezsád valóságos üstökösként tűnt fel az iráni politika horizontján. Egy hétgyermekes középosztálybeli család sarjaként látta meg a napvilágot, egyetemi tanulmányai után mérnöki diplomát szerzett. Már diákként csatlakozott az ultrakonzervatív mozgalom egyik csoportjához, és egyes jelentések szerint részt vett az amerikai követség megszállását tervező megbeszéléseken is. Az Irak elleni háború idején önként jelentkezett katonai szolgálatra, és számos hadműveletben részt vett. A háború után kezdte meg politikai pályafutását, először tartományi kormányzóként működött, majd két évvel ezelőtt Teherán polgármestere lett. Hatalma idején a gyorséttermeket és a város egyik bevásárlóközpontját gyakran bezáratta, a kulturális központokat vallási központokká alakíttatta, a középületekben pedig külön liftek használatát rendelte el a nők és férfiak számára. Leváltotta az összes reformista kerületi polgármestert, és a teheráni önkormányzathoz kapcsolódó egyik újságnál lecserélte az összes demokráciapárti újságírót.
Ahmadinezsád az iszlám forradalom úgynevezett második generációjának tagja, akik még a húszas éveikben jártak a forradalom idején, és akik lelkesen védelmezték mind a keményvonalas eszméket, mind Irán területét az Irak elleni háborúban. Köztudottan a ma hatalmon lévő Hamenei ajatollah és az 1979-es iszlám forradalom eszméinek lojális követői közé tartozik, és kampánya során igyekezett a hangsúlyt a szegények megsegítésére és a korrupció elleni harcra helyezni. Szavazóbázisának nagy részét a munkások és az alacsony jövedelm? polgárok képezték. Kampánya középpontjába a szegények érdekeit és a korrupció elleni harcot helyezte, amellyel úgy tűnik, sikerült maga mellé állítania a korruptnak tartott gazdag elittel szemben ellenérzéseket tápláló néprétegeket. Több elemző szerint Rafszandzsani éppen azért veszített (ő a szavazatoknak mindössze a 37 százalékát tudta megszerezni), mert a többség a gyűlölt elit megtestesítőjét látta benne.
Ahmadinezsád megválasztásával a reformisták gyakorlatilag minden hatalmi szervből kiszorultak, és az irányítás teljes mértékben visszakerült a keményvonalas konzervatívok kezébe.
2005. 07. 01. (IX/26)
