Irán már gyártja az uránt

George W. Bush texasi birtokán fogadta Ariel Saront. Zavartalan környezet Fotó: Reuters

A megfelelő lépések megtételéhez azonban Bush elnöknek a nemzetközi kvartett "útiterve" megvalósításában eredményeket kell felmutatnia. Pedig az útiterv tetszhalott állapotban van. Ugyan augusztusra Saron kivonul a Gázai övezetből, az egyoldalú lépés nem része a nemzetközi béketervnek. Abbász ezzel szemben még a kisujját sem mozdította a terrorszervezetek lefegyverzésére. Bush bátor lépésként üdvözölte Saron gázai kivonulási tervét, és a békefolyamat hiátusait a felek közötti "bizalom hiányának" tudta be. Ám a nézeteltérés a Male Adumim-i lakásépítési terv kérdésében megmaradt a két vezető között. A közösen tartott sajtótájékoztatón Bush elnök megerősítette: a végső rendezésnek a térség új erőviszonyait kell számításba vennie, és nem lenne reális, ha Izraeltől az 1949-es fegyverszüneti vonalakhoz való visszatérést várnák el. Ugyanakkor hangsúlyozta: az útiterv alapján Izrael köteles leállítani a települések építését, és nem szabad a végső rendezést hátrányosan befolyásoló intézkedéseket tennie. Bush és Saron a sajtókonferencia előtt a texasi Crawford tanyán folytattak megbeszéléseket. Saron Bush elnökkel szemben kiállt amellett, hogy Izrael stratégiai érdeke, hogy Male Adumim, Jeruzsálem külvárosa még a végső rendezést követően is izraeli fennhatóság alatt maradjon.

Saron tisztázta korábbi kissé elhamarkodott megjegyzését, amelyben jelezte: Izrael a polgárháború szélén áll. A sajtókonferencián kifejtette: a helyzet feszült ugyan, ám a gázai kivonulás békében lezajlik majd. A terrorral kapcsolatosan Saron és Bush is sürgette a palesztinokat: ne elégedjenek meg részleges intézkedésekkel, hanem teljes egészében számolják fel a terrort. Saron megerősítette, hogy az "illegális telepes őrposztokat" felszámolja, és amennyiben a biztonsági helyzet ezt megengedi, több várost is átad majd a Palesztin Hatóság ellenőrzése alá.

A háttérből kiszivárgó hírek alapján tudható, hogy Mahmúd Abbász aggódik: úgy véli, Bush és Saron a nyugati parti nagyobb településblokkok Izraelhez csatolásáról már titokban megállapodott. Nabil Abu Rudeineh, Abbász egyik tanácsadója jelezte: "Bush-nak nincs joga, hogy a palesztinok részéről tárgyaljon a nyugati part jövőjéről. Bushnak meg kell értenie, hogy Izraelnek az 1967 előtti határokra való
visszavonulása nélkül nem lesz béke a Közel-Keleten." A palesztin terrorszervezetek Gázában tartott sajtóértekezletén Abu Dadzsaneh, az Iszlám Dzsihád szóvivője azt nyilatkozta: "Saron
és Bush azért találkozott, hogy megújítsa elkötelezettségét a palesztin nép lemészárlására. () Az ellenállás jogszer? és nem adjuk fel fegyvereinket, még azután sem, hogy a telepesek elhagyják Gázát. Csak azután tesszük le, ha egész Palesztina felszabadult" – tette hozzá a szóvivő. Abu Muhammed a Fatah terrorszervezete, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja képviseletében jelezte: nem adják át fegyvereiket addig, amíg az összes telepes el nem távozik az 1967-ben elfoglalt területekről.

Az eddig ismeretlen Nasszer Edin Brigádok képviseletében pedig Abu Abír jelentette be: "Az ellenség csak az erőszak nyelvét érti, és mi folytatjuk rakétatámadásainkat, továbbá bombákat robbantunk és öngyilkos merénylőket vetünk be mindaddig, amíg fel nem szabadítjuk egész Palesztinát."

Jeruzsálemen nem osztoznak