José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Választott Fotó: Reuters
José Manuel Barroso, aki a portugál miniszterelnöki bársonyszéket cseréli fel az uniós bizottsági elnöki posztra, imponálóan leszerelte a nagyobb országok, Németország és Franciaország, egy gazdasági csúcsbiztosi pozícióra irányuló igényeit és teret engedett a szabadpiaci reformokban jeleskedő, illetve inkább angolszász gazdasági szemlélettel rendelkező jelölteknek a kulcstárcák elosztásakor. Több alelnöki pozíciót is kiosztott azonban a nagyobb országoknak, az egyensúlyt megőrzendő, így jutott alelnöki poszthoz a német Günter Verheugen eddigi bővítési biztos, most a vállalkozásért és iparért felelős bizottsági tag, valamint a francia Jacques Barrot közlekedési biztos.
A leendő elnök saját hatáskörében osztotta el a területeket a tagországok által delegált huszonnégy biztos között. Az unió kormányának is nevezett testületbe, az Európai Bizottságba ugyanis a nizzai szerződés értelmében minden tagország kormánya egy biztost küldhet. Az eddigi gyakorlat alapján a nagyobb tagállamok két biztost is delegálhattak, így most valamennyi esetben a legerősebb kormányzó pártból került ki a jelöltek személye.
A kulcstárcák közül a gazdasági és pénzügyek az új bizottságban is a jelenlegi biztos, a spanyol Joaquín Almunia kezében maradnak. A belső piaci biztosi tárcát Barroso kettéválasztotta, és az új posztokat egy-egy kisebb tagállam biztosának adta. Az ír Charlie McCreevy lett a felelőse a szűkebb értelemben vett belső piaci ügyeknek és a szolgáltatási szektornak, a nyíltan euroszkeptikus lett Ingrida Udre pedig az adózás kérdéseivel és vámügyekkel foglalkozik majd. McCreevy feladata lesz, hogy elhárítsa az akadályokat a határokon átnyúló vállalkozások elől, ami nem látszik túl nehéz feladatnak az eddigi ír pénzügyminiszternek. McCreevy ugyanis adócsökkentéssel és vállalkozásbarát politikájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazája évi nyolcszázalékos gazdasági növekedést produkált az elmúlt hét évben, miközben a munkanélküliség 4,2 százalékra csökkent.
A kiemelkedően fontosnak tartott versenypolitikai terület a vállalati magánszférában otthonosan mozgó holland Neelie Kroes-Smitnek jutott. A brit Peter Mandelson kapta a kereskedelmi tárcát, aki arról híres, hogy Tony Blair egyik legközelebbi bizalmasaként nagy része volt a brit munkáspárt jobbratolódásában az elmúlt években. Mandelson kiáll a kereskedelem és a befektetések liberalizációja mellett annak érdekében, hogy Európa minél inkább profitáljon a globalizációból. Az innováció mellett
ugyanakkor hangsúlyozza a szociális piacgazdaság fontosságát. Dalia Grybauskaite egykori litván pénzügyminiszter kapta az EU költségvetési biztosi posztját. A reform mellett elkötelezett jelöltek gazdasági kulcspozíciókba kerülésével a hazájában is szabadpiaci reformokban jeleskedett Barroso nyilvánvalóan szeretné elérni az európai gazdaság jelentős növekedését.
A jelentősebb tárcák közé tartozik még a regionális kérdésekért felelős biztos portfóliója, mivel jelentős közösségi forrásokat felügyel. Ezt a lengyel Danuta Hübner kapta, csalódást okozva ezzel Kovács László jelenlegi külügyminiszternek, akinek ahelyett, hogy Balázs Péter "örökébe" lépett volna ezen a poszton, meg kellett elégednie az energiaügyi biztosi tárcával. A dán Mariann Fischer Boel veszi át a mezőgazdasági tárcát, amely a közös mezőgazdasági politikán keresztül közel a felét költi el az unió 100 milliárd eurós büdzséjének. A mezőgazdaság után a regionális politika tárcája kapja a legtöbb pénzt az uniós költségvetésből.
Az olasz Rocco Buttiglione, az egykori filozófiaprofesszor kapta az igazság- és belügyeket, melyek tárcája most a hangzatos "igazságosság, szabadság és biztonság" nevet kapta. A Vatikán által is befolyásolt Buttiglione keze alá fog most tartozni az EU bevándorlási politikája, valamint a madridi robbantások után fontos szerepet kapott biztonság kérdése. Az új európai alkotmány nagyobb hatalmat fog adni Brüsszelnek az igazságügy terén.
Érdekes szerep jut a svéd Margot Wallströmnek, aki az intézményi kapcsolatokért és a kommunikációs stratégiáért felelős biztos lesz, emellett pedig egyben a legbefolyásosabb alelnök is. Egyik fő feladata lesz, hogy megdolgozza a meglehetősen közönyös európai közvéleményt az új európai alkotmánnyal kapcsolatos népszavazások előtt. A sors iróniája, hogy ha Európa népei elfogadják az új alkotmányt, az éppen az Európai Bizottság hatáskörét fogja csökkenteni.
2004. 08. 19. (VIII/34)
