Juscsenko, az ellenjelölt. Moszkva gyanakszik Fotó: Reuters
Az októberi ukrajnai elnökválasztás két esélyes jelöltje Viktor Juscsenko és Viktor Janukovics. Előbbi a "Mi Ukrajnánk" nev? ellenzéki párt vezetője, korábbi miniszterelnök. Az utóbbi a hatalmon lévő elit választottja az elnöki posztra, a jelenlegi miniszterelnök. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint ha most rendeznék az elnökválasztást, akkor Juscsenko nyerne, ugyanakkor Janukovics az elmúlt időszakban folyamatosan csökkentette hátrányát. Ráadásul az elkövetkező néhány hónap Janukovicsnak kedvezhet, hiszen az ukrán gazdaság az idén akár 10 százalékos növekedést is mutathat, s az emberek életszínvonala érezhetően emelkedik. Ráadásul Janukovics támaszkodhat a hagyományosan kormányhoz h? médiára, és valószínűleg adminisztratív eszközök bevetésétől sem fog visszariadni.
Az elnökválasztás kimenetele nagyon fontos Ukrajna külpolitikai környezete, sőt, a világpolitika alakulásának szempontjából is. Ukrajna Oroszország legnagyobb szomszédja, az orosz olaj és gáz legfontosabb tranzitútvonala, jelentős, mintegy 12 milliós orosz kisebbség hazája. Az Egyesült Államok a Szovjetunió felbomlása óta úgy tekintett Ukrajnára, mint Európa biztonságának egyik sarokkövére, Oroszország európai befolyása növekedésének természetes ellenszerére. Emellett az EU számára sem érdektelen, hogy legnagyobb keleti szomszédja elindul-e a demokratizálódás útján, vagy tovább halad a Kucsma által kijelölt sajátos úton.
Juscsenko elnöksége esetén Ukrajna bizonyosan a nyugati nemzetközi intézményrendszerbe való integrálódás útját választaná, míg a Kucsma elnök irányvonalát folytatni kívánó Janukovics valószínűleg még közelebb kormányozná Kijevet Moszkvához. Washington számára azonban ez immáron nem elegendő ok arra, hogy egyértelműen az előbbit támogassa. A Fehér Ház túllépett a hatalmon lévőket bíráló újságíró, Georgij Gongadze meggyilkolásán, a Kolcsuga-radarok embargót sértő iraki exportján, a munkácsi polgármester-választási eredmények egyértelm? meghamisításán, a több nemzetközi szervezet által is bemutatott korrupción, ami Ukrajnában uralkodik, sőt, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektorának rejtélyes halálán is. George Bush, az Egyesült Államok volt elnöke májusban Kijevbe utazott, ahol tárgyalt Viktor Janukviccsal, és személyesen adta át fia köszönetét Ukrajna támogatásáért a terror elleni háborúban.
Márciusban pedig Richard Armitage amerikai külügyminiszter-helyettes járt Kijevben. A 2002 novemberi prágai NATO-csúcstalálkozóra Kucsma elnököt még nem hívták meg, a 2004 júniusi isztambuli csúcstalálkozón azonban már sor került személyes találkozójára is George W. Bush elnökkel. Az Ukrajnáról nyilatkozó amerikai vezetők hangsúlyozták, hogy amennyiben az ukrán elnökválasztás "szabad és kiegyensúlyozott" lesz, úgy számukra bármelyik jelölt győzelme elfogadható. Ez a megközelítés igen szokatlan Washingtontól. Elég csak arra gondolni, hogy Amerika aktívan részt vett Milosevic szerb vagy Eduard Sevarnadze grúz elnök megbuktatásában, és korábban többször egyértelművé tette Szlovákia számára, hogy Meciar megválasztása esetén a NATO ajtaja csukva maradna az ország előtt. Kucsma, Meciar és Sevarnadze között sok a hasonlóság, van azonban egy különbség is, ami úgy tűnik, minden más szempontnál többet nyom a latban. Kucsma és Janukovics ugyanis a negyedik legnagyobb, 1600 fős alakulatot küldte Irakba. Bár az iraki missziónak már hat ukrán halottja van, és az ukrán közvélemény többsége nem támogatja katonáik iraki jelenlétét, a hatalmon lévőknek mégsem áll szándékukban visszahívni az ukrán csapatokat. Ezzel szemben a Juscsenko-féle "Mi Ukrajnánk" 102 képviselőjéből mindössze 39 szavazta meg a katonák kiküldéséről szóló rendeletet, és vezetőjük nem zárkózik el attól, hogy megválasztása esetén visszarendelje őket.
Miközben Washington nem foglal állást a két jelölttel kapcsolatban, Oroszország egyértelműen az orosz orientációjú Kucsma-politika folytatását szeretné. Ahogy a választás időpontja közeledik, minden bizonnyal az ukrán belpolitikába való egyre komolyabb orosz beavatkozást fogjuk látni. A két évvel ezelőtti ukrán önkormányzati választások idején például a jelentős számú orosz ajkú kisebbség által nézett, állami kontroll alatt lévő oroszországi tévécsatornák egészen nyíltan Kucsmáék mellett és Juscsenkóék ellen kampányoltak. Moszkva már most mindent elkövet, hogy az elnökválasztás kimenetelétől függetlenül korlátozza a leendő ukrán elnök mozgásterét. Felgyorsultak például az Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán részvételével létrehozandó közös piacról szóló tárgyalások. Ennek megvalósulása – Borisz Taraszjuk volt ukrán külügyminiszter szerint – közvetlen akadálya lehet Ukrajna EU-tagságának.
Az EU számára is fontos, hogy ki győz októberben Ukrajnában. Az immáron az unióval határos ötvenmilliós ország problémáinak folytatódása ugyanis közvetlenül kihat az EU-ra is. Biztonságpolitikai szempontból Brüsszel – és Budapest – érdeke, hogy Ukrajna stabillá váljon és valóban független maradjon. Az ukrán stabilitás legnagyobb ellensége a jogállamiság hiánya, ami miatt az ország az illegális fegyverkereskedelem regionális központjává válhat. Az ország valódi függetlenségét pedig az Oroszországtól való növekvő függés veszélyezteti. Nyilvánvaló, hogy az itt felsorolt problémák esetében, csakúgy, mint az itt nem részletezetteknél, Juscsenko elnöksége kecsegtet több reménnyel az EU számára. Az EU azonban eddig nem tett semmit, amivel az ukrán demokratikus erőket támogatta volna.
2004. 07. 30. (VIII/31)
