Ez utóbbi folyamat 2001. szeptember 11-ével indult el, illetve egészen pontosan akkor, amikor a világ közvéleményének tudomására jutott, hogy a New York-i, illetve washingtoni terrortámadások tizenkilenc elkövetőjéből tizenöt volt szaúdi állampolgár, valamint az a tény, hogy az al-Kaida pénzügyi forrásainak nagy része a legmagasabb szaúdi kormánykörökkel is kapcsolatba hozható
jótékonysági szervezetektől származott. Ezzel vette kezdetét az eladdig hagyományosan nagyon jónak nevezhető amerikai–szaúdi viszony elhidegülése, amelyből pedig korábban mindkét félnek jelentős gazdasági és politikai előnyei is származtak. Gazdasági szempontból az amerikaiak számára ez elsősorban jelentős mennyiség? olcsó olajat, míg a szaúdiak részére milliárdos amerikai haditechnikát jelentett. Politikai vonatkozásban az amerikaiak a szaúdi uralkodóházban egy vallási-ideológiai szempontból ugyan érthetetlen – s mint utólag kiderült, nagyon alábecsült és félreértett, ám politikailag látszólag megbízható közel-keleti partnerre, mondhatnánk szövetségesre találtak.
Az amerikai jelenlét és támogatás pedig a szaúdi uralkodó politikai elit számára jelentett bizonyos mérték? stabilizáló tényezőt. Ám mindennek, úgy tűnik, végérvényesen vége. Jelzésérték? volt ugyanis az a 2003 júliusában, az amerikai kongresszusban lezajlott szavazás, amelynek során 191 képviselő voksolt arra, hogy Szaúd-Arábiát a terrorizmust támogató országok listájára tegyék. Nem beszélve arról az amerikai kormányzati körökben egyre kevésbé titkolt dilemmáról, hogy vajon az uralkodó szaúdi elit katonai-politikai megdöntése elősegítené-e a helyzet megoldását. Az mindenesetre szemmel látható, s napjainkra egyre nyilvánvalóbb tény, hogy az amerikai védőernyő visszavonása egyértelműen destabilizálja az országot. Az olajeladásokból rendkívüli módon meggazdagodott uralkodó elit szemmel láthatóan kettős szorításba került. Hatalmát egyrészt a korábbi szövetséges, az Egyesült Államok, másrészt "saját nevelés?" iszlám szélsőségesei részéről fenyegeti veszély. Nem beszélve arról a csekély számú, ám annál elkötelezettebb reformerről, akik az ország török mintára történő demokratizálása mellett szállnak síkra. Az országban egyre jobban elhatalmasodó vallási elnyomás ugyanis egyre többek számára kezd elviselhetetlenné válni.
Az iszlám törvények értelmében a nyilvános megostorozások, kivégzések – többek között Rijád belvárosában – továbbra is érvényben vannak, s azokat ténylegesen gyakorolják is. Nyilvános helyeken az iszlám vahabita értelmezése szerint mindenféle zene és tánc tiltott. Ezenkívül a szaúdi nők nem vezethetnek autót, s az utcán kötelesek csadorban megjelenni. Ez utóbbit az állam által pénzelt vallási rendőrség, a mutawa olykor még az emberéletnél is fontosabbnak tartja. Két évvel ezelőtt Mekkában egy elhíresült tűzesetben iskolás lányokat zavartak vissza a tűzbe, mivel azok a pánikszer? menekülés közben elfeledkeztek a vallási öltözetről, s így tizenöten lelték halálukat a lángokban – hűen ahhoz az ősi arab mondáshoz, miszerint "egy lánynak csak egy fátyla, ahogyan egy sírja van".
Oszama hívei
A szaúdiak közel fele szimpatizál Oszama bin Laden nézeteivel, de kevesebb mint öt százalékuk tartaná jó ötletnek, hogy bin Laden uralja az Arab-félszigetet – derül ki egy tavaly végzett közvélemény-kutatásból.
2003 augusztusa és novembere között mintegy 15 ezer szaúdi lakost kérdeztek meg az után, hogy 2003 májusában Rijádban harminchatan haltak meg öngyilkos merényletek során. A megkérdezettek egyetértenek azzal, amit bin Laden az iraki és afganisztáni eseményekről, valamint Amerikáról és a cionista összeesküvésről mond. Tettei azonban már jobban megosztják a közvéleményt.
2004. 06. 11. (VIII/24)
