Marc Dutroux a tárgyaláson. Nem szereti, hogyha zaklatják Fotó: Reuters
Az amúgy álmos belga kisváros, Arlon a világ közvéleménye figyelmének a középpontjába került a héten. Mintegy 250 médium több mint 1300 újságírója és riportere, közel 200 fotósa és kamerása özönlötte el a városka utcáit, hogy tudósíthassanak a belga sorozatgyilkos peréről. Nemcsak a hat elrabolt, megerőszakolt és közülük négy megölt kislány sorsának borzalmas részletei sokkolták a közvéleményt, hanem az a hanyagság és inkompetencia is,
amellyel a rendőrség és az ügyészség a történteket kezelte, valamint azok az események, amelyek felvethetik a gyanút, hogy nem egy magányos rém ül a vádlottak padján, hanem olyan valaki, aki "csak egy kis csavar volt egy nagy gépezetben": aki megrendelésre szállította a lányokat egy olyan pedofil kör számára, amelynek magas rangú politikusok és üzletemberek is tagjai voltak.
A botrány 1996 augusztusában robbant ki, amikor egy polgári bejelentést követően Marc Dutroux házának pincéjében megtalálták a hónapokkal korábban elrabolt 12 éves Sabine Dardenne-t és az akkor alig egy hete eltűnt 14 éves Laetitia Delhezt. Emellett több mint háromszáz pedofil pornókazettát is találtak a házban. Az ügy miatt letartóztatott Dutroux vallomása alapján a rendőrség megtalálta négy korábban eltűnt lány holttestét is. Ekkor kerültek elő az egy évvel korábban eltűnt két nyolcéves kislány, a halálra éheztetett Melissa Russo és Julie Lejeune földi maradványai, valamint a 17 éves An Marchal és barátnője, a 19 éves Eefje Lambercks holtteste, akik szintén egy évvel korábban tűntek el nyomtalanul egy Ostende melletti kempingből. Őket élve temették el.
Dutroux-nak nem ez volt az első ügye a rendőrséggel, ugyanis már 1989-ben 13 év börtönbüntetést kapott öt kislány elrablásáért és megerőszakolásáért, de három évvel később feltételesen szabadlábra helyezték, mondván, hogy "magatartása nem jelent veszélyt a társadalomra". Amikor minderre fény derült, felmerült annak gyanúja, hogy súlyos rendőrségi mulasztások történtek az üggyel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a kilencvenes évek elején több polgári bejelentés érkezett a rendőrséghez Dutroux viselkedésével kapcsolatban – nevezetesen, hogy pénzt kínál ismerőseinek fiatal lányok leszállításáért, és egy betonbunkert épít háza pincéjében, de még saját anyja is levélben fordult a rendőri szervekhez fia gyanús viselkedése miatt – a rendőrség mégsem tett semmit a tragédia elkerülése érdekében, nem helyezte felügyelet alá Dutroux-t. Mikor 1995 őszén végre mégis kivonultak a rendőrök Dutroux házához, egy gyors házkutatás után távoztak, anélkül, hogy megtalálták volna a ház pincéjében fogva tartott két nyolcéves, még életben lévő kislányt – annak ellenére, hogy az egyik rendőrtiszt hallotta is a lányok kiabálását, de mivel Dutroux azt mondta, hogy a ház mögötti játszótérről szűrődnek be a zajok, nem foglalkozott vele. A lányok később éhen haltak, míg Dutroux egy másik ügyben (autólopás miatt) rá kirótt börtönbüntetését töltötte.
Az üggyel foglalkozó első vizsgálóbírót időközben összeférhetetlenség miatt menesztették állásából, miután részt vett az eltűnt gyermekek családjainak megsegítésére rendezett jótékonysági vacsorán, az érintett szülők társaságában. Connerotte bíró távozása óta semmilyen lényegi új bizonyítékkal nem sikerült a vádiratot kibővíteni. A nyomozásra felállított speciális nyomozócsoportot feloszlatták. Az akkori egyik koronatanút, Regina Loufot hivatalból őrültnek, vallomását pedig hazugságnak nyilvánították. Az elkövetkező időszakban számos, az üggyel foglalkozó ügyész, rendőrtiszt és tanú követett el öngyilkosságot vagy halt meg gyanús körülmények között. Bizonyítékok tűntek el, többek között a Dutroux házában összegyűjtött mintegy 5000 hajminta DNS-vizsgálatának eredményei, valamint a kislányok holttesteinek boncolási jegyzőkönyvei is, melyek révén pedig kideríthető lett volna, hogy jártak-e idegenek Dutroux házában vagy sem.
Az események hatására 1996 őszén mintegy háromszázezer ember vonult Brüsszel utcáira, tiltakozva a hatóságok hanyagsága és hozzá nem értése ellen, és az ügy teljes feltárását, valamint az illetékesek felelősségre vonását követelve. A második világháború óta a legnagyobb békés demonstráció, a résztvevőknek az áldozatok ártatlanságát jelképező fehér öltözete miatt Fehér Menetnek nevezett néma felvonulás alapjaiban rázta meg a belga intézményrendszert, és a népharagtól megrettent kormány ígéretet tett rá, hogy alkotmányi szinten fogják biztosítani a bíróságok politikai függetlenségét, és szigorítják a szexuális bűncselekményekért kirótt büntetéseket. Ám az ígéretből nem lett semmi.
A rendőrség becsületén újabb szégyenfolt esett 1998-ban, amikor Dutroux az őt őrző őrt leütve több órára megszökött, és beletekintett a tárgyalására készített vádanyagba.
A történtek hatására a belügy- és az igazságügyi miniszter, valamint az országos rendőrkapitány lemondtak.
A pert az évek során különböző okok miatt több alkalommal is elhalasztották, többek között a Dutroux által emlegetett pedofil hálózat utáni nyomozás vett ennyi időt igénybe. A hivatalos közlemény szerint azonban ez nem vezetett eredményre.
A héten kezdődött perben Dutroux-val együtt még hárman ülnek a vádlottak padján: volt felesége, bűnsegédje, és egy éjszakai szórakozóhelyet üzemeltető üzletember, Michel Nihoul – aki feltehetően az összekötő volt Dutroux és a hálózat között, és aki egy korábbi vallomása szerint rendszeresen szervezett pedofil orgiákat, amelyen magas rangú kormányhivatalnokok, rendőrtisztek és európai bizottsági tagok vettek részt rendszeresen. A Milosevics jugoszláv elnök hágai perénél is nagyobb médiavisszhangot kiváltó, mintegy négy és fél millió euró költségvetésű per első napja az esküdtek kiválogatásával telt a több mint háromszáz rendőr által biztosított bírósági épületben, a második napot a négyszázezer oldalt meghaladó terjedelmű vádanyag összefoglaló ismertetése töltötte ki, Dutroux első nyilvános vallomására pedig szerdán került sor.
A golyóálló üvegfal mögött védekező Dutroux vallomásában továbbra is azt a korábbi álláspontját képviseli, miszerint ő nem magányos bűnöző, hanem egy olyan pedofil szervezet frontembere volt, amely magas rangú politikusok és üzletemberek számára szállított lányokat, ezért "azok, akik azt gondolják, hogy ő áll az ügy középpontjában, tévednek". Dutroux azzal vádolja a belga rendőrséget és bíróságot, hogy nem hajlandók nyomozni azon a szálon, amit ő adott meg nekik; a hivatalos válasz erre az, hogy nincs értelme olyan után nyomozni, amiről tudható, hogy nem létezik. Bűnösségét tekintve beismeri a négy idősebb lány elrablásában játszott szerepét, amit "megrendelésre" tett, azonban a gyilkosságokban ártatlannak vallja magát, főleg a két kislány tekintetében. Állítása szerint nem tudja, hogy a kislányok hogyan kerültek a házába, azok halálát tragikusnak tartja, amelyért volt feleségét és bűnsegédjét teszi felelőssé, akik hagyták őket éhen halni, amíg ő börtönben ült.
A következő hónapok során mintegy 500 tanú vallomását fogja meghallgatni a bíróság.
A fiatal áldozatok szülei közül azonban többen úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a tárgyalásokon, mivel már nem tudnak a nyomozókban bízni, és nem hisznek abban, hogy a hatóságok tényleg ki akarják deríteni az igazságot. Mindez igen kellemetlen helyzetbe hozta a hatóságokat, mivel csak tovább erősíti a gyanút, hogy a hivatalnokok szándékosan akadályozták a nyomozást, és minden olyan tény feltárását, amely magas rangú személyiségek esetleges érintettségét tisztázhatta volna.
Dutroux egyik életben maradt áldozata, a most 20 éves Leatitia Delhez azóta sem tud beszélni a történtekről, arra sem tudta rászánni magát, hogy vallomást tegyen a bíróságon. A most 18 éves Sabine Dardenne azonban úgy döntött, hogy a borzalmas események óta először kilép a nyilvánosság elé. Exkluzív interjújában elmondta, hogy újra és újra elolvassa akkor írt leveleit és naplóját azért, hogy felkészítse magát arra, hogy a tárgyalást végigcsinálja. "Nyolc éve erre a napra várok. A szemébe akarok nézni, és megmondani neki, hogy élek. De fizetnie kell. Azt akarom, hogy soha többet ne jöhessen ki a börtönből – mondta. – Aztán mindent elfelejteni" – tette hozzá.
2004. 03. 05. (VIII/10)
