Jacques Chirac és Gerhard Schröder Athénban, az EU-csúcson. Hogy is történt? Fotó: Reuters
Bár a három vezető szerint kizárólag a világszervezetnek vannak meg a megfelelő eszközei a globális biztonsági problémák kezelésére, Putyin számára szemmel láthatóan egyre kellemetlenebb a részvétel az Amerika-ellenes koalícióban. Bush elnök leginkább az oroszokkal szemben hajlik arra, hogy "megbocsássa" háborúellenes kiállásukat, míg a németekre nem akar sok szót vesztegetni, hiszen Schröder főként belpolitikai okok miatt keveredett bele a békepárti koalícióba. Chirac francia elnöknek viszont aligha lesz könny? elfeledtetnie, hogy első számú kezdeményezője volt az Egyesült Államokkal szembeni ellenállásnak az ENSZ-ben.
A szentpétervári találkozón is kiviláglott, hogy noha a három európai ország végig támadta az angolszász hadviselést Irak ellen, mégis szívesen profitálnának a háború eredményeiből. Bush elnök nem is látszik hajthatatlannak: nagyvonalúan megakadályozta, hogy a washingtoni kongresszus egy republikánus kezdeményezésnek megfelelően kizárja Németországot, Franciaországot és Oroszországot az iraki helyreállításban való részvételből.
Chirac viszont nem annyira az amerikaiak kegyéből, hanem inkább az ENSZ struktúráját felhasználva akar részesedni az iraki újjáépítésből adódó jelentős üzletekből: az elnök szerint "egyedül csak az ENSZ" biztosíthatja Irak helyreállítását és kormányzását. Mértékadó vélemények szerint a franciák rendszerint saját érdekeik hangsúlyos érvényesítésekor szeretnek az ENSZ-re hivatkozni.
A Fehér Ház viszont világossá tette: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia – a Szaddám-rezsim megdöntéséért anyagi és véráldozatot hozó két hatalom – kívánja meghatározni a háború utáni átmeneti helyzetet Irakban, amíg képviseleti kormányzat nem alakul. Paul Wolfowitz amerikai védelmiminiszter-helyettes kijelentette: Párizs "nagy bajt csinált", amikor akadályozta a törököknek szánt NATO-támogatást, és kizárólag a saját érdekeit tartotta szem előtt nemzetközi szinten.
Egyes vélemények szerint a három európai vezető szentpétervári csúcstalálkozója nyilvánvaló kudarc volt, mivel az iraki háború befejeztével nincs alapja a "béketábor" létének. A párizsi Le Figaro azt írta, hogy a hármas csúcs résztvevői nyilvánvalóan eltávolodtak a valóságtól.
Valószínűnek látszik, hogy Putyin szívesen elhagyná a "béketábort", mivel Amerikától várhatja iraki olajüzleteinek garanciáját. A németek kihátrálásának is számos jele van: Joschka Fischer német külügyminiszter szerint Németország számára nincs alternatívája az Európai Uniónak, a transzatlanti közösségnek.
Az Izvesztyija cím? mértékadó orosz napilap szerint a vezető kormánytisztviselők nem táplálnak illúziókat az orosz–német–francia tengelylyel kapcsolatban. Elemzők szerint Putyin főként az orosz médiának, valamint a külügyi és védelmi minisztériumi köröknek a nyomására csatlakozott a háborúellenes európai koalícióhoz, annak ellenére, hogy barátsága éppen kibontakozóban volt Bush elnökkel. Orosz sajtóforrások szerint Putyin nem köszöni meg katonai tanácsadóinak, hogy nem jelezték előre a gyors angolszász sikereket Irakban.
A hagyományosan Amerika-ellenes orosz körök erejét jelzi viszont, hogy Dmitrij Rogozsin, az orosz parlament külügyi bizottságának elnöke kijelentette: Amerika nem győzött a háborúban, és a szövetségesek nem találtak tömegpusztító fegyvereket Irakban.
Az orosz vezetést rosszul érintette az az amerikai kérés is, hogy Oroszország engedje el a még a szovjet időszakban felhalmozott mintegy nyolcmilliárd dolláros iraki adósságot. Putyin elnök viszont ezzel kapcsolatban is mértéktartóan nyilatkozott: ő és pénzügyminisztere kijelentette, Moszkva elengedheti az iraki adósság egy részét, ha cserébe reménykedhet az orosz–amerikai kapcsolatok javulásában.
Orosz–iraki kémpaktum
2003. 04. 18. (VII/16)
