A nagyszabású gazdasági tervek közül a legjelentősebb a Moszulból kiinduló olajvezeték, amely Haifáig érne el. E terv megvalósulásával az észak-izraeli kikötőváros a Közel-Kelet Rotterdamjává válna. A vezeték 1947-ig működött, és az angolok érdekeit szolgálta. A brit kivonulást követően a vezetéket Szíria felé térítették el. Az amerikaiak azonban az olaj útját a Damaszkusz elleni szankciók első lépéseként elzárták Szíria felé.
A szövetségesek gyors győzelmét követően a figyelem ismét az izraeli–palesztin konfliktusra irányult. Tavaly decemberben az Egyesült Államokból, az Európai Unióból, Oroszországból és az ENSZ-ből álló kvartett megküldte béketervét Izraelnek és a Palesztin Hatóságnak. A tervezet Bush amerikai elnöknek 2002. június 24-én elhangzott beszédében megfogalmazott vízió megvalósítását célozza. Az elképzelés szerint az izraeli–palesztin konfliktust a két, egymással békében élő állam megalakításával oldaná meg. A palesztin állam azonban nem terrorral, egyedül békés úton jöhet létre.
Az Egyesült Államok a palesztin állam megalakítását feltételesen támogatja, amennyiben a palesztinok új, a terrorral és korrupcióval nem kompromittált vezetést választanak, és mélyreható demokratikus reformokat hajtanak végre. A Bush-beszéd elvei végrehajtását célzó kvartett terve akkor lép hatályba, ha az újonnan kijelölt, teljes jogkörrel megbízott palesztin miniszterelnök, Mahmud Abbasz megalakítja kormányát. Ez lapzártánkig még nem következett be, Jasszer Arafat ugyanis magának tartotta meg a külügyek és a béketárgyalások irányítását, így Abbasz csak korlátozott jogkört mondhat magáénak. Arafat az Abbasz által a héten beterjesztett miniszteri listát elutasította.
A béketerv még az idén elismerne egy palesztin államot ideiglenes határokkal, 2005-re tervezve a konfliktus végleges megoldását. Az izraeli kormány a béketervet elviekben támogatásáról biztosította, de Dov Weissglass, Saron különmegbízottja a héten az amerikai vezetésnek Washingtonban 15 módosító indítványt terjesztett elő. Ez annál is fontosabb, mivel Condollezza Rice, Powell és Bush több ízben is kifejtette, hogy a béketerv nem tárgyalási alap, hanem azt minden módosítás és feltétel nélkül végre kell hajtani.
Saron – többek között – javasolja az amerikai kormányzatnak, hogy töröljék a tervezetből a szaúdi béketervre való hivatkozást, amely szerint Izraelnek az 1967-es fegyverszüneti vonalak mögé kellene visszavonulnia az összes arab állam elismerése fejében. A miniszterelnök az ideiglenes palesztin állam elismerését ahhoz köti, hogy a palesztinok egyszer s mindenkorra mondjanak le a palesztin menekültek Izraelbe való visszatérési jogáról. Több milliós palesztin tömeg letelepítése Izraelben ugyanis alapjaiban veszélyeztetné az államot. Izrael alapvetően attól teszi függővé a tárgyalások megindítását, hogy a palesztin terrornak vége szakad, és az új palesztin kormány felszámolja a terrorista szervezeteket, begyűjti az illegálisan kinn lévő fegyvereket, véget vet a zsidó- és Izrael-ellenes uszításnak, és megteremti a biztonsági együttműködést a terror jövőbeni megakadályozására.
Saron a Haarecnek és a Jerusalem Postnak adott interjújában a béke elérésének történelmi lehetőségéről beszélt. Irak gyors eleste sokkhatásként rázta meg az arab világot, de különösen a palesztinokat. Elképzelhető, hogy a történések a palesztinokat rábírják a szükséges lépésekre. Ha ez így történik, Izrael – Saron szerint – kész fájdalmas lépések megtételére. Izrael számára Júdea és Szamária zsidó települései az izraeli történelem szerves részei, de némelyiküket a valóságos békéért cserében hajlandó lenne felszámolni. Egy dologban azonban Saron nem köt kompromisszumot, s ez Izrael biztonsága. Izraelnek kell eldöntenie, hogy mi az, ami veszélyes számára, és mi az, ami nem. Izrael nem gyalogos egy sakkjátszmában, akit mindenki tetszése szerint mozgathat.
Saron mindent elkövet, hogy – élve a történelmi lehetőséggel – végrehajtható megállapodásra jusson a palesztinokkal. Izrael csak a polgári lakosság védelmében vonult be a palesztinok lakta városokba, és nem óhajt ott maradni, mert a palesztin városok közvetlen irányítása súlyos gazdasági és erkölcsi terhet ró a zsidó államra. A miniszterelnök úgy látja, hogy a drámai iraki események okozta sokk páratlan lehetőséggel szolgál akár az egész arab–izraeli konfliktus lezárására. Ehhez azonban az arab világnak stratégiai döntést kellene hoznia: el kellene ismernie a zsidó nép jogát Izraelhez, történelmi hazájához.
Abu Abbasz horogra akadt Bagdadban
Amerikai kommandós egységek hétfőn este Bagdad külvárosában letartóztatták Abu Abbasz terroristát (képünkön), a Palesztinai Felszabadítási Front vezetőjét és vele rejtőzködő társait. Az akció során dokumentumokat, fegyvereket és hamis jemeni, libanoni útleveleket is elkoboztak. Abu Abbasz, eredeti nevén Mahmoud Abbasz, 1991-ig a PFSZ Végrehajtó Bizottságának is tagja volt. Az ő szervezete kerítette hatalmába 1985-ben az Egyiptomból Izraelbe tartó, Achille Lauro nev? olasz kirándulóhajót, és ölte meg Leon Klinghoffer, akkor 69 éves amerikai zsidót. Abbasz kézre kerítése fontos állomás a terrorizmus elleni küzdelemben, és egyben bizonyíték arra, hogy Szaddám Huszein terrorista szervezeteket támogatott.
2003. 04. 18. (VII/16)
