"Az ENSZ egyértelművé tette: ez volt Irak utolsó lehetősége arra, hogy pontos és teljes beszámolót tárjon a világ elé a birtokában levő tömegpusztító fegyverekről" – nyilatkozta a héten a Fehér Ház szóvivője, Ari Fleischer. A Bush-adminisztráció eddig sem rejtette véka alá az iraki nyilatkozattal kapcsolatos szkepticizmusát, amelynek indokoltsága véleménye szerint most be is bizonyosodott, hiszen az ENSZ határozatát megszegve Irak tömegpusztító fegyvereket rejteget az ország területén.
Bagdad december 7-én nyújtotta át tizenkétezer oldalas nyilatkozatát, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) állandó tagjai szerint "akkora hézagokat, hiányosságokat tartalmaz, amelyeken egy tank is átférne".
Irak ezzel szemben azt állítja, hogy a dokumentumban valamennyi szükséges információ megtalálható, illetve, hogy az 1998-as állapotokhoz képest semmi változás nem történt, és Irak nem állít elő biológiai és vegyi fegyvereket. Irak miniszterelnök-helyettese, Tarik Aziz pedig továbbra is azt állítja: a katonai támadással az Egyesült Államok célja nem más, mint "az iraki föld, illetve az olaj ellopása".
Az ENSZ fegyverellenőreinek vezetője, Hans Blix a héten, lapzártánk után nyújtotta át az iraki nyilatkozatról készített értékelését.
Kisebbfajta nemzetközi botrányt okozott, hogy a BT nem állandó tagjai a nyilatkozatnak, valamint a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (IAEA) Irak nukleáris fegyvereiről szóló jelentésének is csupán egy kivonatolt változatába nyerhettek betekintést, amire az állandó tagok szerint azért van szükség, hogy "senki se juthasson hozzá olyan információhoz a dokumentumból, amely nukleáris fegyverek előállításához segítene hozzá".
A hét elején az Egyesült Államok arra figyelmeztette Bagdadot: nincs több lehetősége a nyilatkozat módosítására. Lapértesülések szerint ezzel egy időben egy 300 ezer fős alakulat indult Irakba Szaddám Huszein hatalmának megdöntésére. Az amerikai elnök hadihajók egész sorát vezérelte a Perzsa-öbölbe: a repülőgép-anyahajók között van többek között a tizennyolc szintes, nukleáris meghajtású US Nimitz, megfigyelők úgy írtak le, mint "95 ezer tonna diplomácia". A Nimitzen kívül Bagdad lőtávolságában tartózkodik négy másik repülőgép-anyahajó is, amelyek fedélzetén egyenként 85 vadászgép – többek között F–14-esek és F–18-asok –, helikopterek, pilóták, mérnökök és fegyverszakértők utaznak. Kíséretükben rombolók, segítőhajók és tankerek is érkeznek az Öbölbe. A fejlett haditechnikának, műholdas, illetve lézervezérlés? lövedékeknek köszönhetően a hadihajók akár napi hétezer célpont elleni támadásra alkalmasak. Összehasonlításként: az Öböl-háborúban "csak" napi 162 célpontot tudtak tűz alá venni. A szárazföldi harcokhoz mindegy 50 ezer fős alakulat utazik a helyszínre, és a Pentagon szerint összesen mintegy 300 ezer fő áll majd hamarosan készenlétben az Öböl-térségben, Szaddám további makacskodása esetén viszont a teljes létszám akár a félmilliót is elérheti. Az amerikai hadihajókhoz hamarosan a brit tengerészet egységei is csatlakoznak, és az ausztrál védelmi erők szintén utasítást kaptak egy Irak elleni háborúra történő felkészülésre. A tervek szerint Bush elnök várhatóan januárban adná ki a parancsot egy hatvannapos visszaszámlálásra, mielőtt a támadás márciusban kezdetét venné.
Hogyan tovább?
December 19-én Hans Bilx, az ENSZ főellenőre beszámol az iraki fegyverzetellenőrzés során szerzett előzetes tapasztalatairól az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt
Január 27-én, 60 nappal az ellenőrzés megkezdése után Blix benyújtja írásos jelentését a Biztonsági Tanácsnak
2002. 12. 20. (VI/51)
