Cherie Blair. Nem "Superwoman" Fotó: Reuters
A könnyeit törölgető Cherie Blair riporterek seregének füle hallatára kért bocsánatot azért a botrányért, amelyről a hét végén rántották le a fátylat szemfüles angol újságírók. A sztori tavaly nyáron kezdődött, amikor Mrs. Blair elhatározta: lakást vásárol Bristolban, ahol legidősebb fiuk jár egyetemre. A tranzakció lebonyolítására októberben került sor, ám előtte Mrs. Blair megkérte barátnőjét, Carole Caplint, hogy előzetesen nézze meg a lakást. Caplin élettársával, Peter Fosterrel együtt látott neki a megbízás végrehajtásának. Foster nemcsak azt vállalta magára, hogy tárgyal az ingatlanügynökkel, hanem jó tanácsok sokaságával is ellátta Cherie Blairt, aki Foster közbenjárásának köszönhetően egy bizonyos Andrew Axelson nev? könyvelőt bízott meg a lakásvásárláshoz szükséges jelzáloghitellel kapcsolatos teendők lebonyolításával.
A történetben természetesen semmi különleges sem lenne, ha ki nem derül, hogy nemcsak a családi barát Foster úr többszörösen büntetett csaló, hanem Axelsonnak is hamarosan bíróság elé kell állnia a londoni metró egyik vonalának bővítésére vonatkozó szerződésekben játszott szerepéért. A bajt tetézi, hogy Cherie kezdetben azt is letagadta, hogy ismerné Fostert, ám később mégis kénytelen volt beismerő "vallomást" tenni.
Foster úr – akinek a bevándorlási hivatallal is meggyűlt már a baja – "jó tanácsaiért" semmiféle ellenszolgáltatást nem kért Mrs. Blairtől, viszont azt állítja, hogy Axelsonnak négyezer fontot fizetett. Ez a nagylelkűség mással nem nagyon magyarázható, mint hogy jótette helyébe Mrs. Blairt kívánta mecénásnak megszerezni a gyermekeket egészséges életmódra nevelő programja eladásához. Az is lehetséges persze, hogy Cherie pártfogására azért lett volna szüksége, hogy elkerülje az országból való kitoloncolást.
A Miniszterelnöki Hivatal természetesen cáfolja, hogy Mrs. Blairnek bármi köze lenne Foster zavaros ügyleteihez. Cherie egyrészt egy esettől eltekintve soha nem találkozott személyesen Foster úrral, másrészt pedig nehéz lenne elhinni, hogy a korábban kiváló ügyvédként tevékenykedő hölgy belesétál egy ilyen nyilvánvaló csapdába.
Az 1954-es születésű, katolikus munkáscsaládban felnevelkedő Cherie Booth rendkívül kemény munkával évfolyamelsőként végzett a jogi karon, és gyakornoki évei alatt találkozott Tony Blairrel is. Lelkes híve volt a Munkáspártnak, s Tony is állítólag azért kezdett érdeklődni a politika iránt, hogy benyomást gyakoroljon rá. A pár 1980-ban házasodott össze, és ekkor vette kezdetét Blair politikai karrierje is.
Amióta Tony Blair lett Nagy-Britannia miniszterelnöke, feleségét, Cherie-t a média folyamatosan a volt amerikai elnök, Bill Clinton feleségével, Hillary Clintonnal hasonlítja össze. Valóban több hasonlóság van kettejük között: például mindketten sikeres ügyvédek voltak, mielőtt férjük kedvéért sutba dobták praxisukat. Cherie négy gyermeket vállalt, ám családi teendői mellett mindig talál időt arra, hogy férjét elkísérje a sok-sok tengerentúli útra. Mindez szép és dicséretes ugyan, ám Mrs. Blair – ahogy a mostani eset is tanúsítja – mégsem mindig mint mintafeleség és mintaanya kerül az újságok címlapjára. Egy ízben például elkapta egy ellenőr, amint éppen potyázni próbált egy külvárosi vonaton. Később pedig akkor váltotta ki a közvélemény felháborodását, amikor azt nyilatkozta, hogy megérti az öngyilkos palesztin merénylőket.
Cherie mostani kanosszajárásának köszönhetően Tony Blair bízvást remélheti a média hangos vádaskodásainak halkulását. A brit média mindenesetre megkérdőjelezi Blair asszonyság bűnbánatának őszinteségét, és azt feltételezi, hogy csupán a miniszterelnöki PR-gárda hatékony munkájának eredményeként kerülhetett sor rá. Akárhogy is, a dolog egyedüli hibája, hogy Blair asszonynak mindjárt az ügy elején meg kellett volna tennie ezt a lépést.
2002. 12. 13. (VI/50)
