Ennek ellenére, az Egyesült Államok és a szóban forgó síita egyházi vezető, Muhammad Bakir al-Hakim ajatollah között a The New York Times értesülése szerint már folynak a tárgyalások. "A mi feladatunk most a jelenlegi rendszer megváltoztatása. Igen fontos, hogy egyetértés jöjjön létre az iraki ellenzék és az Egyesült Államok között" – mondotta al-Hakim ajatollah.
Az elgondolást egyébként a legnagyobb mértékben támogatja Kuvait, Washington legmegbízhatóbb arab szövetségese, amely szintén kampányt folytat Szaddám Huszein megdöntése mellett. A Bush-kormány egyetért az iráni száműzetésben élő síita egyházi vezetővel, aki a héten levelet kapott Paul D. Wolfowitz védelmiminiszter-helyettestől és három másik magas rangú amerikai kormányszemélyiségtől is. Valamennyien arra kérték, hogy küldjön képviselőt az iraki ellenzéki vezetők december 10-én sorra kerülő londoni értekezletére. A találkozó célja a bagdadi diktátor leváltása után alkalmazandó demokratikus kormányzási elvek jóváhagyása, valamint az új kormány elkötelezése az iraki tömegpusztító fegyverek megsemmisítése mellett. Az ellenzéki vezetőket ugyancsak felkérik Irak területi osztatlanságának megerősítésére.
A Bush-kormány érthető okokból szorgalmazza a síiták részvételét a megbeszélésen. Jóllehet Irakot jelenleg a szunnita mohamedán kisebbség uralja, a lakosság többsége síita. Washington szeretné, ha a síiták képviseletet kapnának, de a fundamentalista iszlám nem lenne uralkodó jellegű. Egy további megfontolás katonai jelleg?: Bagdad lakosságának nagyobbik fele síitákból áll, és ugyanez a felekezet uralja Dél-Irakot. Az amerikai erők pedig egy esetleges invázió során épp ezen az úton nyomulnának a főváros felé.
Al-Hakim ajatollah kész együttműködni Washingtonnal, amenynyiben egy amerikai támadás helyet biztosít számára Irak új kormányzatában, azonban azt szeretné, ha az amerikai csapatok a lehető legrövidebb idő alatt távoznának az országból. "Az irakiak képesek saját életük irányítására, így nem látom szükségét annak, hogy az amerikai megszálló egységek Irakban maradjanak, mivel semmiféle külső erő nem fenyegeti az országot" – fogalmazott. Az egyházi vezető még mindig keserűen emlékszik vissza arra, amikor az 1991-es öbölháború után a síiták fellázadtak Huszein ellen, az idősebb Bush elnök úgy határozott, hogy nem siet a segítségükre. Az amerikaiak
– mint hangoztatta – "támogatták a jelenlegi rendszert ellenünk".
A Bush-kormány a síita vezetőkön kívül felkérte a részvételre a londoni értekezleten Ahmed Chalabit, az Iraki Nemzeti Egyetértés mozgalom fejét, aki a monarchia visszaállítására törekvő csoportokat is képviseli. Meghívást kaptak ezen kívül két kurd csoport vezetői, valamint az iraki türkmén és asszír kisebbséget képviselő szervezetek is. A Bush-kormány tehát minden igyekezetét latba veti az iraki ellenzék egyesítése érdekében, hogy a tervei szerint gyors katonai megoldást követően rövid időn belül
össze lehessen hozni egy olyan kormányt Bagdadban, amely a sokévtizedes parancsuralom után képes lesz elindítani a sokat szenvedett iraki népet a demokrácia útján.
2002. 11. 29. (VI/48)
