A kaszpijszki robbantást nem csupán tragédiaként élték meg Oroszország polgárai. Május 9-e maradt az egyetlen olyan ünnepük, amely gyakorlatilag az öszszes nációt egyesíti – nemzetiségi hovatartozástól, politikai nézetektől és vallási meggyőződéstől függetlenül. Nincs még egy ilyen nap. És éppen ezen a napon újabb vérengzés történik.
A kaszpijszki merénylet azt mutatja, hogy Oroszországban reálisan jelen van a terrorizmus ellen folytatandó harc problémája: az nem a kormány és Putyin elnök találmánya. Az utóbbi években körülbelül háromszáz terrorcselekményt jegyeztek fel, melyek közé nemcsak azok az esetek tartoznak, amikor iszlám szélsőségesek lépnek fel orosz keresztények ellen. Másféle terrorizmusról is szó van. Hiszen e legutóbbi merénylet során nemcsak keresztények, oroszok haltak meg, hanem más nemzetiségűek, köztük muzulmánok is. 1998-ban Dagesztánban egy muzulmán vallási vezetőt öltek meg. Ugyanabban az évben szintén Dagesztánban megkezdődött a helyi klánok nyílt harca. Egy részük fellázadt az ország vezetése ellen; a fővárosban, Mahacskalában fegyveres felkelés tört ki. Ez azt mutatta, hogy amint a Kaukázus más részein, úgy itt is kemény harc folyik a hatalomért.
1999-ben Dagesztán éppen azzal az iszlám terrorizmussal találta szemben magát, melyet a vahabiták honosítottak meg. A szomszédos Csecsenföldről nagyszámú gerillacsapat hatolt be az ország területére. Bevették magukat egy hegyvidéki körzetbe, és ott kikiáltották az iszlám köztársaságot. Ennek az lett az eredménye, hogy az orosz hadsereg megkezdte hadműveletét, melynek célja Dagesztánnak a vahabitáktól való megszabadítása volt. Ez a hadművelet terjedt ki aztán Cse-csenföldre is, majd alakult át a második csecsen–orosz háborúvá. A harcokban az oroszok oldalán dagesztáni honvédők is részt vettek. Annak ellenére, hogy a hadművelet és a második háború sikeresnek mondható, Dagesztán területén, főként Mahacskalában nem szűntek meg a merényletek.
Az első nagyobb terrorcselekmény 1999-ben történt Kaszpijszkban: orosz határőrök lakóházát robbantották fel. A merényletnek több tucat halálos áldozata volt, köztük nők és gyerekek is. Az eset után nemcsak az iszlám terroristákról és csecsen banditákról szóló verziók láttak napvilágot, hanem egy olyan is, mely a helyi, úgynevezett "halas maffia" kezét sejtette a dologban. Kaszpijszk a tengerészek és vízi határőrök városa, ők látják el Oroszország Kaszpi-tengeri határainak védelmét. 1997-ben az orosz határőrök azt a feladatot is kapták, hogy a halállományt is védelmezzék az általuk felügyelt vizeken, nemcsak a külföldi, de a hazai orvhalászoktól is. A Szovjetunió széthullását és az államhatalom gyengülését követően az illegális halászat soha nem látott méreteket öltött. 1997-ben Andrej Nyikolajev határőr tábornok úgy nyilatkozott, hogy a törvénytelen "halkitermelés" mértéke eléri a négymilliárd dollárt. Csak az összehasonlítás kedvéért – Oroszország egész évi költségvetése 2000-ben húszmilliárd dollárt tett ki. A legkülönbözőbb elemzők megegyeznek abban, hogy a kilencvenes években az orvhalászat legalább olyan jövedelmező üzletággá nőtte ki magát, mint az olaj-, a földgáz- vagy a fegyverkereskedelem. Annál is inkább, mert a Kaszpi-tenger olyan értékes halfajokban bővelkedik, melyekből a közkedvelt vörös és fekete kaviárt nyerik.
Jelen pillanatban nyilván folyik ezeknek a verzióknak a vizsgálata is Kaszpijszkban.
A május 9-ei merénylet azonban váratlan fordulatot is eredményezett a dagesztáni kormány részéről.
A köztársaság kimondottan e célból összehívott államtanácsi ülésén elfogadták azt a javaslatot, hogy kérvényezik a dumában és Putyin elnöknél a terroristákra kiróható halálbüntetés moratóriumának a feloldását.
A moratórium már több éve létezik, és egyre nagyobb felháborodást vált ki nemcsak a politikusok, hanem az orosz polgárok túlnyomó többségében is. Minden egyes újabb merényletet a moratórium eltörlésének szükségességéről szóló párbeszédek követnek. Jellemző, hogy a kaszpijszki robbantás után még Oleg Mironov, az Orosz Föderáció emberjogi biztosa sem a gyilkosok élethez való jogáról beszélt, hanem arról, hogy az orosz polgárok többségét gyakorlatilag megfosztották a békés élethez való jogától. Egyre többen fogalmaznak meg vádakat a szerintük tehetetlen rendőrséggel és nemzetbiztonsági szolgálattal szemben.
Ez az a pont, ahol megállnak a halálbüntetés visszaállítását követelők. Úgy vélik, hogy ez önmagában nem szorítja vissza a gyilkosok és terroristák számát az országban. Véleményüket Putyin is osztja. Sokan úgy látják, hogy az ország vezetősége, élén az elnökkel, inkább egy civilizált európai állam imidzsének létrehozásán fáradozik. Európában nincs halálbüntetés. Oroszország úgy akar kinézni, mint Európa. A halálbüntetés visszaállításának támogatói viszont így érvelnek: "Amerika nem kevésbé civilizált, mint Európa; ennek ellenére van halálbüntetés. Ez így van rendjén."
Úgy tűnik, hogy a vita újból döntetlennel végződik majd: marad a moratórium. Pedig Oroszországban sokan, nagyon sokan egyetértenek az egyik dagesztáni miniszter szavaival: "Nincs rendjén, hogy az olyan terroristák, mint Radujev, az ítélet kihirdetése után mosollyal az ajkukon távozzanak a tárgyalóteremből
"
2002. 05. 17. (VI/20)
