Az első közös szlovák–cseh KFOR-dandár egyik katonája tréfál a fotósokkal. Rendteremtésre indulnak Fotó: Reuters
A külügyi bizottság által megfogalmazott és a szlovák kormány által is jóváhagyott határozat elfogadásáról szavaznak majd az eddig is többször megszakított vita után a honatyák. A határozat szövege szerint Szlovákia elítéli a magyar státustörvényt, azt a nemzetközi jog megsértéseként és saját jogrendjébe való beavatkozásként értékeli, egyben felszólítja Magyarországot, hogy a jogszabályt csak határain belül érvényesítse. Idáig fajult az a diplomáciai erőfeszítés, nevezhetnénk csődnek is, amit eddig a közös megegyezés elérésére tett a két ország. Ebben a szellemben szeretne ugyanis a szlovák kormány a magyarral egy kölcsönös nyilatkozatot aláírni, melynek szövegét korábban a külügyi államtitkár megküldte budapesti kollégájának. A nyilatkozat azonban, úgy tűnik, a magyar félnek elfogadhatatlan, mivel állítólag nem ebben egyezett meg előzőleg Németh Zsolt és Jaroslav Chlebo államtitkár.
Korábban a szlovák kormány január végére ígérte a megegyezést, mivel nem szerette volna a parlamentben tárgyalni az ügyet, mostanra fordult a kocka, a parlament beleegyezését kéri, hogy megerősítse tárgyalási pozícióit a következő fordulókra. Ezekből pedig bőven meg lehet, legalábbis így tűnik a kívülállónak, szemlélve a diplomácia malmainak lassú őrlését, ami néha inkább süketek párbeszédének tűnik.
A státustörvényben leginkább elfogadhatatlan pontnak – mint arról már korábban írtunk – a gyermekeiket magyar tannyelvű iskolába írató szlovákiai szülők anyagi támogatását tekinti a szlovák fél. Mikulas Dzurinda a parlamenti vita bevezetőjeként elhangzott beszédében úgy fogalmazott, kormánya nem engedi, hogy az ország területén polgárait etnikai alapon diszkriminálják. Ha nem születik megegyezés, Eduard Kukan külügyminiszter szerint Pozsony kész egyoldalú lépéseket is tenni, hogy megakadályozza a törvény idevonatkozó rendelkezéseinek szlovákiai életbelépését. Mára tehát úgy tűnik, kelepcébe került az Orbán-kormány. Ha enged a szlovák nyomásnak és az aggályos rendelkezést Szlovákiára nem vonatkoztatja, úgy a többi külföldi magyarral szemben a szlovákiaiakat diszkriminálja. Persze Budapest is tehet egyoldalú lépéseket, és a szlovák partner beleegyezése nélkül támogathatja az itt élő magyarokat, hiszen ehhez csak technikai megoldást kell találnia. Ebben az esetben azonban valószínűleg oda a jó szomszédi viszony, ami nem segíti egyik ország integrációs törekvéseit sem. Éppen a jelenlegi kormányok bizonygatták ugyanis az elmúlt négy évben – az erre nagyon is odafigyelő – Európának, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok, ha nem is felhőtlenek, de barátiak. Megegyezéskényszerben van tehát a magyar kormány. Az egyre kitolódó időpont sem kedvez, mivel vészesen közelednek a magyarországi választások, Szlovákiában pedig már javában műkődnek azok az információs központok, amelyek a magyar igazolványt igénylőket igazítják útba. Hogy ez az út hová vezet, s az igazolványok pontosan mire is jogosítanak majd fel, ez még mindig kérdéses.
2002. 02. 08. (VI/6)
