Argentína: az újabb válsággóc

Tüntetés a parlament közelében Buenos Airesben. Argentína felbolydult Fotó: Reuters

Mindössze órákkal az után, hogy Duhalde letette a hivatali esküt, több ezren vonultak az utcára, azonnali választásokat követelve. A december huszadikán lemondott De la Rúa eredetileg márciusra tervezett elnökválasztást, a pe-ronisták azonban a márciusi választás elhalasztását javasolták a politikai válság mélyülésének megakadályozására, így az új elnök tölti ki a hátralevő két évet. Duhalde nemzeti egységkormányt ígért, amely kivezeti Argentínát a gazdasági és társadalmi válságból. A várakozások szerint legalább részlegesen leértékeli az argentin pezót is, amelyet eddig a dollárhoz igazítottak. Elemzők szerint Duhaldénak van esélye rá, hogy valóban kitölti a két évet. Élvezi ugyanis politikustársai bizalmát, ugyanakkor nagy kihívást jelent számára, hogy elnyerje az argentin nép bizalmát is.

Duhalde ígéretet tett annak a több milliárd dollárnyi bankbetétnek a megvédésére is, amelyekre a gazdasági válság következtében szigorú készpénzfelvételi limiteket szabtak ki. A békeállapot helyreállítása mellett egymillió munkahely létesítését is kilátásba helyezte, valamint szociális védőháló létrehozását a munkanélküliek számára. "A gazdasági válság tönkretette a középosztályt, lerombolta az ipart, és szétmorzsolta a munkásságot" – elemezte a helyzetet Duhalde.

A hatvanéves Buenos Aires-i szenátor, akinek elnökségét maratoni, ötórás vita után hagyta jóvá az argentin parlament, 260 igen és 21 nem szavazatot kapott, 18 tartózkodással. Duhalde az 1999-es elnökválasztási kampány vesztese volt azzal a Fernando de la Rúával szemben, akinek december 20-ai lemondása óta négyen ültek az elnöki székben.

De la Rúa után Adolfo Rodríguez Saá vette át az elnöki hatalmat, azonban egy hét után hirtelen lemondott, mivel nem élvezte saját peronista párttársai bizalmát a gazdasági válság leküzdésére irányuló terveihez. Rodríguez Saá lemondásakor kifejtette, hogy rövid elnöki tevékenysége alatt is jó munkát végzett, és azok a politikai erők győzték le, amelyek meg akarták akadályozni, hogy az ország vezetésének módja megváltozzon. "Ebben a hét napban többet tudtam tenni, mint amit az előző harminc évben tettek ebben az országban" – mondta leköszönésekor Saá, rámutatva, hogy felfüggesztette a 155 milliárd dollárnyi argentin államadósság fizetését, határozott erőfeszítéseket tett a kormány pazarlásának megállítására és új munkahelyek teremtésére, valamint feloldotta a Buenos Aires-i ostromállapotot, amelyet az után hirdettek ki, hogy elkezdődtek a De la Rúa lemondását eredményező zavargások. De la Rúa lemondása után Ramos Puerta, a szenátus vezetője, aki az alkotmány szerint jogosult lett volna átvenni az elnöki hatalmat, visszautasította a lehetőséget, és mindössze negyvennyolc órát töltött hivatalban, átadva az elnökséget Saának. A vasárnap lemondott Saát Eduardo Camano követte hivatalában – mindössze egy napra – ügyvezető elnökként arra az időre, amíg a parlament megválasztja az új elnököt, aki végül Duhalde lett.

Eduardo Duhalde szoros kapcsolatban áll Carlos Menem volt peronista elnökkel, akit felelősnek tartanak Argentína államadóssága nagy részének felhalmozásáért és az elnöksége alatt virágzó korrupcióért.

Átjáróház az elnöki palota