hetilap

A múlt hét során vérzéses lázban életét vesztette egy Gabon északkeleti részén, az Ogooue Ivindo tartomány egyik falujában élő család tíz tagja, valamint egy rajtuk segíteni próbáló ápolónő. Az egészségügyi szervek akkor kezdtek Ebolára gyanakodni, amikor a falu lakói szokatlanul magas számban elpusztult gorillák és csimpánzok tetemeire bukkantak a környéken. Ezzel egy időben, múlt hét kedden – amikor hivatalosan is regisztrálták az ebola újbóli felbukkanását – több helyi lakoson jelentkeztek a járvány jellemző tünetei. Az Ebola folyóról elnevezett betegséget először 1976-ban regisztrálták hivatalosan a mai Kongóként ismert Zairében, illetve Szudán nyugati részén. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint az azóta jegyzett mintegy ezeregyszáz megbetegedésből összesen mintegy nyolcszázan haltak meg a vírus okozta betegségben. Az Ebola a jelenleg ismert egyik legveszélyesebb vírus: a fertőzöttek 50-90 százalékával gyakorlatilag pár napon belül végez. Nagyon nehéz azonosítani, mivel kezdeti tünetei megegyeznek más, vérzéses lázéval. Az emberhez elsősorban állatok közvetítésével kerül, majd testnedvek – például nyál vagy vér – útján terjed tovább. Lappangási ideje mintegy tíz nap, amely végén a fertőzött személy az influenzához hasonló tüneteket produkál. Minden kétséget kizáróan csupán a végső stádiumban ismerhető fel, ám ekkorra már gyakorlatilag teljesen "átrágja" áldozata vénáit, artériáját, belső vérzést, hányást és hasmenést okoz, és a minden testnyíláson keresztül vérző beteg rövid időn belül életét veszti. Jelenleg nem létezik rá gyógymód, ám ha sikerül korai stádiumában felismerni, akkor a betegnek jó esélye van arra, hogy az orvosok megmentsék a kiszáradástól. A vírus egyedüli "erénye" az, hogy gyorsabban öl, mint ahogy terjedni tudna, ezért a járványok viszonylag rövid lefolyásúak. 

A gaboni járvány mostani megjelenésének regisztrálását követően a kormány azonnal karantén alá helyezte a területet, az Egészségügyi Világszervezet szóvivője pedig bejelentette, hogy egy orvosokból és epidemológusokból álló különleges kontingenst indítottak útnak a térség felé. A védőkesztyűkkel és álarcokkal felszerelkezett szakértők feladata a járvány mielőbbi megfékezése. 

Közben Kongóból huszonnyolc ember halálát jelentették, bár a helyi egészségügyi szervek szerint nem Eboláról, hanem csak egy hasonló, vérzéses lázról van szó. A betegség terjedésének megállításához először a vírust kellene azonosítaniuk a szakembereknek, ezt azonban nehezíti, hogy a felbukkanási helye a lázadók felügyelete alatt – mintegy ötszáz kilométerre a fővárostól, Kinshasától keletre – található. A betegség felbukkanásához legközelebb eső kórház szintén a lázadók kezében van. A kormány tárgyalásokat kezdeményezett a lázadókkal annak érdekében, hogy a betegek, illetve az orvosok szabadon léphessék át a lázadók által felügyelt területek határait. A Kasai tartományban található helyszín megközelítése szintén nem egyszerű, hiszen az orvosok csak repülővel juthatnak a közelbe, ahonnan fakéregből kivájt kenun kell továbbutazniuk, és végül sűr? erdőn keresztül egy körülbelül tizenöt kilométeres szakaszt gyalog megtéve érhetik el a falut. Mivel a hatóságok szerint nem Eboláról van szó, ezért a beszerzett vírusmintákat egy dél-afrikai klinikára kell elküldeniük azonosításra. Kongóban utoljára 1995-ben kellett megküzdeni a vírussal, amikor is kétszázötvenen haltak meg a betegségben. 

Afrikában a tavalyi év során Ugandában regisztrálták utoljára az Ebolát, ahol kétszázhuszonnégy ember életét követelte. Akkor a kormány gyors intézkedéseinek köszönhetően sikerült elejét venni a járvány elterjedésének, s idén februárban az egészségügyi szervek bejelentették: teljesen kiirtották a vírust az országból. A kongói és gaboni esetek miatt most ismét Ebola-riadót rendeltek el. 

A vérzéses láz esetei

A vérzéses lázak közül legismertebb talán az Ebola, de közéjük tartozik többek között a Marburg, a Kongó-Krími láz, az Argentin vérzéses láz, valamint a Lassa-láz is. A vérzéses láz elnevezés a betegség legfélelmetesebb tünetére utal, a betegség egyik legfőbb ismertetője ugyanis az, hogy a bőrön véraláfutások keletkeznek, ezekből és a beteg testnyílásaiból később szinte megállíthatatlanul elkezd szivárogni a vér. A betegség felismerését akadályozza, hogy a kezdeti tünetek – hasi fájdalom, hányás, magas láz – nem csak erre a betegségcsoportra jellemzőek, a vírus azonosításához pedig jó laboratóriumi körülmények mellett is több napra van szükség. A vírus hordozói majdnem minden esetben kis test? állatok, többnyire rágcsálók: egerek, patkányok. A vérzéses lázak közös jellemzője a magas halálozási arány, az Ebola például több kitörés esetében is a megfertőzött betegek több mint kilencven százalékának halálát okozta. (Érdekes azonban, hogy ennek a vírusnak létezik egy olyan, emberre veszélytelen verziója is, a Peter Jahrling által felfedezett Reston – a nevét a virginiai városról kapta, ahol először fordult elő –, amelyik a Fülöp-szigetekről behozott majmok között hatalmas pusztítást végzett, az állatok gondozóinak viszont nem ártott.) A vérzéses lázak elleni oltóanyagok többnyire még kísérleti stádiumban vannak, de ezek közül több sikeresnek bizonyult az állatkísérletekben. (Forrás: Lukács András–Morvay Péter: Bioterror cím? könyve)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek