A Greeneville tengeralattjáró a Pearl Harbor-i kikötőben. Ők emelkedtek, de a halászhajó elsüllyedt Fotó: Reuters
A japán Ehime Maru nev? halászhajó személyzete éppen befejezte ebédjét, amikor hatalmas lökés rázta meg a járművet, amit két további robbanásszer? rázkódás és hang követett. A második zörej után áramszünet állt be, majd a fedélzetet pillanatok alatt elárasztotta a víz. Az utasok, akik között 13 halászati szakközépiskolás tanuló is volt, nehezen tudtak a felsőbb fedélzetekre menekülni, mivel a hajótest gyors süllyedése miatt a víz szinte magába szippantotta őket. A 35 utasból 26-ot (köztük kilenc diákot) sikerült kimenteni, további négy diáknak, két tanárnak és a legénységből három személynek azonban nyoma veszett. Mint kiderült, a hajó egy amerikai tengeralattjáróval ütközött, amely éppen vészhelyzetben kivitelezendő felszíni manőver végrehajtását gyakorolta. Ennek során az amerikai tengerészetnél jelenleg alkalmazott eljárás szerint a járm? először passzív hanglokátor segítségével kutat a felszínen esetlegesen felbukkanó hajók után, majd felemelkedik periszkópmélységig, és 8-10 mérföldes távolságban megvizsgálja a vízfelszínt. Ennek során a legénységnek észlelnie kellene bármely arra haladó hajó helyét, irányát és sebességét. Ezek után a tengeralattjáró 120 méter mélyre merül, és víztartályából kipréseli a nehezék szerepét betöltő vizet, amelynek helyére levegő kerül. Ekkor a járm? 25 fokban hirtelen, mintegy hét perc leforgása alatt a felszínre "ugrik".
A szerencsétlenség némi feszültséget szült az amerikai–japán kapcsolatokban, s bár Bush elnök országa nevében bocsánatot kért a történtekért, a japán miniszterelnök, Josiro Mori mégis elégedetlenségét fejezte ki az eseménnyel kapcsolatban. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mint kiderült, a Greeneville nev? tengeralattjáró három legfontosabb irányítóberendezéséből kettőnél – a felemelkedés szögét, illetve a járm? irányát meghatározó berendezésnél, valamint a tengeralattjáró emelkedését és süllyedését kontrolláló szerkezetnél – civilek tartózkodtak. Az amerikai tengerészet szakértői szerint vendégeket rendszeresen szoktak engedni a tengeralattjárók fedélzetére, hogy azok kipróbálhassák, milyen élmény a vészhelyzetben történő felemelkedés, miközben ők maguk kormányozzák a járművet.
A Pentagon tisztjei szerint a civilek semmiképpen nem okozhatták a balesetet, hiszen azok kizárólag a szakképzett személyzet szigorú felügyelete mellett ülhetnek az irányítókabinba. A civil vendégek száma a Greeneville-en ez esetben szokatlanul magas volt (16 fő), s jelenlétükről az ügyet vizsgáló John Hammerschmidt, az USA Országos Közlekedésbiztonsági Tanácsának munkatársa is csak a hírekből értesült. Mindenesetre a tengerészet vezető szóvivője, Stephen Pietropaoli szerint az eset csak azok számára furcsa, akik nem értik a tengeralattjárók működési mechanizmusát. A hajón tartózkodó civil utasok közül ketten az NBC tévének elmondták: semmit nem csináltak a hajón anélkül, hogy a parancsnoknak ne lett volna tudomása róla, és a parancsnok, valamint a legénység kétszer is megvizsgálta a felszínt, mielőtt a tengeralattjáró emelkedni kezdett. A tengeralattjáró kapitányát, amennyiben kiderül, hogy nem követte megfelelően a szabályokat, hanyagságért állíthatják bíróság elé. A hajó roncsát mélytengeri robotokkal próbálják felszínre hozni, míg a túlélők utáni kutatás öt nap sikertelen próbálkozás után befejeződött.
Alig néhány nappal a tengeri szerencsétlenség után Hawaii egyik szigete, Oahu fölött gyakorlatozás közben, az esti órákban lezuhant két UH–60 típusú, Fekete Héja nev? katonai helikopter. A baleset következtében hatan életüket vesztették, a tizenegy túlélőt pedig könnyebb sérülésekkel kórházba szállították. A helikopterek a már közel egy hete tartó, évi rendes hadgyakorlaton vettek részt, amelynek során szimulált hadszíntérről szállítottak katonákat egy másik harcmezőre. A jelentések szerint a két szerencsétlenül járt helikopter valamilyen módon "kapcsolatba került" egymással, azonban még mindig nem tisztázott, hogy a zuhanás előtt valójában összeütköztek-e.
2001. 02. 17. (V/7)
