Jacques Chirac francia elnök Berlinben. Meggyőző beszéd Fotó:
Reuters
Chirac letette voksát a "kétütem? Európa" mellett, melynek keretében az EU
alapító tagállamai élcsapatot képeznének az integrációtól vonakodó vagy arra
alkalmatlan államokkal szemben. A nemzeti szuverenitásukat éberen őrző britek
rosszallásukat fejezték ki a nagyra törő tervekkel szemben. A csatlakozni kívánó, főként
kelet-európai országokat pedig az aggasztja, hogy a francia államfő óva intett az Európai
Unió elhamarkodott bővítésétől, illetve a franko-germán tervek megvalósulása esetén
csak másodosztályú tagállamokként lépnének be az unióba.
Chirac látogatását az elemzők annak jeleként értékelik, hogy Franciaország végleg
elfogadta az 1990-ben egyesített Németországot azzal a fővárossal együtt, ahonnan
valaha a nácik kormányozták a Harmadik Birodalmat. Chirac nem mulasztotta el, hogy az
egyre inkább magára találó szomszédot "nagyhatalomnak" titulálja beszédében. A
francia államfő egy televízióinterjúban utalt arra is, hogy "nem fog problémát
okozni" a két ország között, ha Németország nagyobb súlyt kap az Európai Tanácsban,
és ugyancsak támogatja az állandó német tagságot az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
Chirac az első külföldi vezető, aki beszédet tartott a német törvényhozás előtt
azóta, amióta Berlinbe költözött a parlament. Támogatásáról biztosította azt "az
úttörő csoportot", amelyet a németek és a franciák vezetnének az unió megerősítésére.
A tervek szerint egy kemény mag, valószínűleg az EU hat alapító tagállama – Németország
és Franciaország mellett a Benelux államok, valamint Olaszország – gyorsabban
haladna az egység felé, ha a szükség úgy hozná, akár uniós kereteken kívül is.
Chirac beszélt arról is, hogy "a kétütem? Európa" akár már 2001 januárjától
működésbe léphet. Céljaik között szerepel a közös gazdaságpolitika, a védelmi
együttműködés megerősítése és a bűnözés elleni küzdelem.
Az európai föderalizmus odaadó hívei, például Alain Juppe volt francia miniszterelnök
dédelgetett tervei szerint közös európai alkotmányt kellene megfogalmazni és az
EU-vezetőknek elnököt kellene választaniuk. A franciák odáig mentek
reformjavaslataikkal, hogy néhány hete Daniel Cohn-Bendit, a zöldek egyik hangadója és
a centrista UDF vezetője, Francois Bayrou bejelentette: már 2003-ra közvetlenül megválasztott
európai elnököt szeretnének.
A nagy francia-német egymásra találás némileg meglepő a múlt hónap feszültségei
után. Francia részről több kritika érte Joschka Fischer német külügyminisztert az
Egyesült Európáról és annak központi kormányáról elmondott berlini beszéde
miatt. Jean-Pierre Chevenement francia belügyminiszternek utólag bocsánatot kellett kérni
kifakadásaiért, melyek szerint "Németország még mindig a szent Német-Római Császárságról
álmodik. Még nem gyógyult fel a nácizmus történelmi balesetéből."
Most mégis úgy tűnik, hogy a franciák partnerek a németek "szuperuniós" törekvéseihez.
Chirac ugyanis támogatja Fischernek a kétkamarás parlament és központi kormány felállítására
vonatkozó terveit. A kisebb jelentőség? EU-államok és a csatlakozásra váró országok
viszont aggodalmukat fejezik ki, hiszen egy szuperállami Európa maga mögött hagyhatja
őket. A britek is szkeptikusak: a kemény mag létrehozásába "nem egyeznénk bele, és
ugyanígy mások sem" – fejtette ki Tony Blair brit miniszterelnök szóvivője. "Azt
akarjuk, hogy a tagjelöltek csatlakozásukkor ne találják úgy, hogy egyes országok a
belső kamrába költöztek, amelyből másokat kizártak" – hangoztatta Robin Cook
brit külügyminiszter.
A diplomaták szerint egyébként a francia és a német vezetők már a múlt heti portugál
EU-csúcson is összevitatkoztak a brit miniszterelnökkel az utóbbi kivárásos politikája
miatt. Blair továbbra is ragaszkodik viszont az "Egyenlő Államok Európájához",
Cook szerint pedig a kétsebesség? EU veszélyezteti a bővítést is. Adam Michnik, az
egyik legismertebb lengyel értelmiségi, jelenleg kormánytanácsadó kijelentette: "a
független Lengyelország polgára akar maradni, amíg csak él".
A decemberi nizzai EU-csúcstalálkozón Nagy-Britanniának lehetősége lesz a bizottság
terveinek megvétózására, bár ennek még komolyabb politikai következményei
lehetnek, hiszen Schröder az unió keretein kívüli megoldásokkal fenyegetett.
Elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a két gyorsítást óhajtó állam
között is vannak még súrlódások. Kérdéses, hogy az egyébként gaullista francia
elnök mennyire gondolta komolyan javaslatait, és mennyiben kereste a hetven százalékban
az EU-integráció elmélyítését pártoló közvélemény tetszését a választásokhoz
közeledve.
2000. 07. 01. (IV/27)
