Szír egyetemi diákkórus köszönti Hafez Asszad elnököt. Damaszkusz hajthatatlan
Fotó: Reuters
Izrael és Szíria mintegy négyéves szünet után az elmúlt év végén ült ismét
közös tárgyalóasztalhoz a területi kérdések rendezése céljából. A
megbeszélések azonban közel egy hónap múlva meg is szakadtak, mivel Izrael nem volt
hajlandó eleget tenni annak a szíriai követelésnek, hogy vonuljon ki az 1967-ben
visszaszerzett területekről. A vita középpontjában a jelenleg mintegy 17 ezer
telepesnek otthont adó Golán-fennsík áll. Barak izraeli elnök jelezte, hogy
jelentősebb engedményre akkor hajlandó, ha Izraelnek a biztonságra, a kapcsolatok
normalizálására és a vízkészlet feletti ellenőrzésre vonatkozó követeléseit
Szíria elfogadja.
A Clinton–Asszad csúcs kudarcát előrevetítette, hogy az izraeliek és az amerikaiak
a találkozóra a béke utolsó esélyeként tekintettek. Mindkét ország vezető
politikusai és újságírói úgy ítélték meg, hogy ha nem sikerül megállapodni,
akkor kitör a két állam között a háború. Asszad már nem elégszik meg a
Golán-fennsíkkal, hanem olyan területeket is magának követel, amelyek soha nem
tartoztak Szíriához. Ezen az alapon utasította el Clinton közvetítését is,
mondván, nem siet. A szír elnök valószínűleg nem akarja azzal befejezni három
évtizedes uralkodását, hogy engedményeket tesz Izraelnek.
Barak megerősítette ígéretét arra vonatkozóan, hogy júliusig egyoldalú
csapatkivonást hajt végre Dél-Libanon területén, és ehhez – most először –
elnyerte az amerikai kormányzat támogatását is. Ha Izrael végrehajtja a
csapatkivonást Dél-Libanon területéről, azzal jelentősen meggyengítené a Libanon
felett jelentős katonai felügyelettel rendelkező Szíria tárgyalási pozícióját.
Így sokan attól tartanak, hogy ha a két fél júliusig nem tud megegyezni, akkor a
közvetlen katonai összecsapás felé sodródik majd. Egyes elemzők szerint Izrael már
jelezte, hogy amennyiben a kivonulás során vagy azt követően támadás éri a
Hezbollah részéről, a korábbiaknál keményebben fog reagálni. Ez pedig könnyen
háborúhoz vezethet a Hezbollahot támogató Szíriával szemben. Jóllehet Asszad elnök
nem sok hajlandóságot mutat a megegyezésre, a szakértők bíznak benne, hogy Izraelhez
hasonlóan ő sem akar háborút, ezért a két fél kerüli majd a feszültségeket.
Jasszer Arafat palesztin vezető hét eleji németországi látogatásán jelentős
támogatásokra kapott ígéretet az őt fogadó vezető német politikusoktól. Bár
Bonnban gyakori vendégnek számít, a mostani volt a palesztin politikus első berlini
látogatása. A palesztin küldöttség nem titkolt célja elsődlegesen a kereskedelmi
kapcsolatok elmélyítése volt, de Baden-Württemberg tartomány vezetőjétől például
ígéretet kapott a palesztin értelmiségiek németországi képzésére is. Gerhard
Schröder kancellár Arafattal találkozva kijelentette: "Németország mint a legfőbb
adományozó továbbra is teljes mértékben kötelezettséget vállal a palesztin
területek gazdasági struktúrájának fejlesztésére." A kancellár az eszmecserék
során megerősítette az EU német elnökség alatt tett, egy évvel ezelőtti berlini
nyilatkozatát, mely szerint a palesztinoknak joguk van az önrendelkezésre, beleértve
egy szuverén állam létrehozását is (Hetek, 1999. március 27., Berlini EU-döntés a palesztin állam
elismeréséről). Az izraeli pápalátogatást emésztő palesztin vezető konkrét
dátum megnevezése nékül hangsúlyozta: még az idei évben tető alá szeretné hozni
önálló államát.
2000. 04. 01. (IV/14)
