Az eset nemcsak Ausztriában váltott ki nagy visszhangot, ahol Karl Schlögl
szocialista belügyminiszter lemondását követelték. A kancellár megvédte a belügyminisztert,
aki sem közvetlen, sem közvetett módon nem érezte magát vétkesnek.
Az ENSZ menekültügyi hivatalának közép-európai képviselője, Werner Blatter szerint
Omofuma kitoloncolásában "a rendszer" csődöt mondott. Két héttel az eset után a
rendőrség fegyelmi bizottsága nem látta szükségesnek a három rendőr felfüggesztését.
Csak a külföldi újságokban megjelent kritikák hatására kezdődött el fegyelmi tárgyalásuk.
Jörg Haider, az FPÖ vezetője szemrehányást tett Schlögl belügyminiszternek, és
azzal vádolta, hogy Omofuma halála óta "lazított a kitoloncolási praxison".
1999. június 23-án az osztrák sajtótanács kritizálta a Neue Kronenzeitungnak az
esetről adott tudósításait. A lap azt írta, hogy a kis termetű, sovány Omofuma veszélybe
hozta az izmos rendőröket, akiknek "nem maradt más választásuk, mint a nigériai
fiatalember szájának leragasztása". Csakhogy a bécsi repülőtér szóvivője
tagadta, hogy Omofuma randalírozott volna. A rendőrök, akik első beszámolójukban erről
szót sem ejtettek, hirtelen azt állították, hogy Omofuma megpróbálta megharapni őket.
November 4-én érkezett az utolsó szakvélemény a bírósághoz, és november 24-én
Omofuma több utastársa panaszolta el a bécsi Falter cím? hetilapnak, hogy a bíróság
megfélemlítette őket. Ők látták, hogy Omofuma száját és orrát "brutálisan"
leragasztották. Persze a legtöbb utast meg se kérdezte a bíróság, de a bolgár
orvosi szakértő, Stojko Radanov is arról beszélt, hogy az osztrák hatóságok nyomásgyakorlással
igyekeztek befolyásolni szakvéleményét.
Abból a levélből, amit a belügyminisztérium orvosa két nappal Omofuma halála után
faxolt el Radanovnak, az derül ki, hogy maga az osztrák belügyminisztérium tett
javaslatot a lehetséges halálokokra: "masszív embólia, esetleg szívizomgyulladás".
Amíg Radanov világosan a fulladást nevezte meg a halál okaként, később a bécsi bírósági
szakértő az itt említett gyulladást is lehetséges kiváltó okként említette. A
faxban azt is megkérdezte a belügyminisztérium, hogy Omofuma szedett-e drogokat, mivel
"Ausztriában sok illegális nigériai bevándorló foglalkozik drogkereskedelemmel".
A bécsi bíróságnak most fel kell derítenie a szakvélemények közötti ellentmondások
okait is. Az osztrák rendőröket Farid Rifaat védőügyvéd képviseli, aki annak idején
a bécsi zsinagógát megtámadó arab terroristákat is védte. Rifaat megpróbálta azt
a benyomást
kelteni, hogy a bolgár szakvélemény kevesebbet ér az osztráknál. Csakhogy Radanov több
nemzetközi szakmai szervezet munkatársa, elismert szakértő, és Omofumát közvetlenül
halála után vizsgálta meg. A bécsi szakértő, annak ellenére, hogy a holttestet később
kapta meg, "betegesen megrongált" szívről szól, míg Radanov "klasszikus fulladásos
halálról" számolt be.
A három rendőr tettét felülről fedezték. Úgy is mondhatjuk, hogy utólag kimondták
Omofumára a halálos ítéletet. A legvilágosabban ezt Jörg Haider fejezte ki, amikor
"gyerekeink gyilkosairól" beszélt, és ezzel egy előítéletet támasztott alá. De
a Neue Kronenzeitung rasszista kirohanásai és a szocialista belügyminiszter átlátszó
kifogásai is hozzájárulnak ahhoz, hogy Ausztriában szalonképessé tegyék a
rasszizmust.
A-Card: "új zsidócsillag"
A Haider vezette Szabadságpárt (FPÖ) az Ausztriában élő külföldiek részére egy
olyan személyazonossági igazolványt (úgynevezett A-Cardot) akar bevezetni, amelyben
nem csak a személyes adatok lennének bejegyezve, hanem ujjlenyomatok és adott esetben
betegségekről szóló információk, valamint egyéb adatok szerepelnének. Az FPÖ arra
kényszerítene minden külföldit, hogy ezt az igazolványt mindig magánál hordja.
Javaslatát a többi párt elutasítja, a zöldek egyenesen megbélyegzésnek és
rasszista kirekesztésnek tartják. A szociáldemokrata párt emberjogi szóvivője pedig
kijelentette: "Haider igazolványa a külföldiek részére az új zsidócsillag."
1999. 12. 04. (III/48)
