Az optimizmus próbája

David Levy izraeli külügyminiszter és Ehud Barak
miniszterelnök kézfogása Jasszer Arafattal. A folytatás
nehezebb Fotó: MTI

Az izraeli miniszterelnök
hangsúlyozta, hogy Izrael tiszteletben tart minden egyezményt,
amelyet kormánya aláírt, de a siker elofeltétele, hogy a
másik fél is hasonlóan cselekedjen. A terrorista cselekmények
és az eroszakkal való fenyegetés - hangsúlyozta a kormányfo
- nem férnek össze a békefolyamattal.

Az Erec-határátkelohelyen megtartott munkamegbeszélésen Ehud
Barak és Jasszer Arafat nem ért el áttörést a Wye folyó
melletti megállapodás végrehajtásáról folytatott
tanácskozáson. Múlt októberben a Netanjahu-kormány újabb
csapatkivonásokról állapodott meg, amelyeket Izraelnek három
ütemben kellett volna megvalósítania. Az elsot végre is
hajtotta, ám ezzel a folyamat megakadt, mert a palesztin fél
elmulasztotta teljesíteni a maga részét. A kötelezettségek
túlnyomó többsége még a korábbi egyezmények nem
megvalósított részei, amelyeket így - akarva, nem akarva - az
izraeli fél kénytelen volt újra belefoglalni a
Wye-megállapodásba is. A végrehajtás tehát nem Netanjahu
"akadékoskodása" miatt szakadt félbe, hanem sokkal
inkább a palesztinok kettos taktikájának következménye.
Miközben követelik az újabb izraeli területátadást,
visszautasítják saját kötelezettségeik teljesítését.
Barak ezért hangsúlyozta a knesszetben a megállapodások
kölcsönös teljesítésének szükségességét.

Az egyezményben Arafat többek között vállalta, hogy a
palesztin rendorség létszámát, amely jogellenesen több mint
40 ezer fo, a megengedett 30 ezerre csökkenti. Az engedély
nélkül birtokolt, terrorista szervezetek tulajdonában lévo
fegyvereket begyujti, és a szervezetek infrastruktúráját
felszámolja. A rendorség felszerelésébol eltávolítja az
egyezmények értelmében tiltott fegyvereket. Az oslói
megállapodás rendfenntartói feladatokra csak kézifegyvereket
engedélyez. Vajon erre a célra szükséges-e a kézigránát, a
vállról indítható rakéta, akna, robbanóanyag és más
fegyvertípusok?

Arafat nem küzd szisztematikusan a terror ellen; az egyezmények
aláírása után elkövetett terrorcselekmények tetteseit
nemcsak hogy nem üldözi, de jutalmul besorozza rendorségi
állományába. Így nem csoda, hogy a rendorök és fegyvereik
izraeli "törzskönyvezése" is elmarad, amit pedig a
korábbi egyezmények is egyöntetuen eloírnak. Az autonómia
területén folytatódik a háborús izgatás és az antiszemita
propaganda.

Ez persze nem újdonság. Izrael a korábbi egyezményeket is
úgy hajtotta végre, hogy Arafat a maga részét csak annyira
teljesítette, hogy az stratégiai céljait ne veszélyeztesse.
Ez azért volt lehetséges, mert a palesztinok bírták, és ma
is bírják az Európai Közösség és az Egyesült Államok
egyértelmu támogatását. A végso rendezésrol szóló
tárgyalások is napirenden vannak, így nem véletlen, hogy
Barak felvetette a Wye-egyezménynek a végso rendezési
folyamatba való integrálását.

Ez feketén-fehéren azt jelenti, hogy Ehud Barak szeretné
elkerülni annak végrehajtását. Az ok egyszeru: mint ahogy
Netanjahut sem az "obstrukció" vezérelte, így
Barakot sem. Ám a megállapodás egyoldalú végrehajtása
Izraelt rendkívül hátrányos helyzetbe kényszerítené a
végso rendezésrol szóló tárgyalásokon. Barak
kezdeményezését sem az Európai Közösség, sem Bill Clinton
nem fogadta el, s így kedden természetesen Arafat is
visszautasította. Még az sem hatotta meg ot, hogy Barak
további meghatározott számú palesztin bebörtönzött
szabadon engedését helyezte kilátásba. Hogy Barak számára
ez milyen fontos lett volna, azt is jelzi, hogy még olyan
palesztinokat is szabadlábra kívánt helyezni, akiknek kezéhez
vér tapad. Márpedig ezt nemcsak Netanjahu, de Jichak Rabin is
visszautasította. Így nem maradt más hátra Baraknak, minthogy
Netanjahu nyomdokait követve hangsúlyozza Wye kölcsönös
végrehajtásának szükségességét. Ha már nem tudja
megkerülni, vagy legalábbis elhalasztani a megállapodást,
akkor legalább Arafat is hajtsa végre, amit o aláírt.

Megállapodás nem született. Barak kompromisszumként tehát a
Wye-egyezmény elso felének kölcsönös végrehajtását, és a
harmadik ütemben történo kivonulás elhalasztását javasolta.
Arafat kéthetes határidot kapott, hogy válaszoljon az izraeli
kormányfo ajánlatára. A tárgyalások addig is - legalábbis a
tervek szerint - alacsonyabb szinten folytatódnak, a palesztin
vezeto környezete viszont jelezte: biztosra veheto Barak
javaslatának elutasítása.