Sztyepasin hűségével bizonyított. "Kormányhű, hazaszerető, becsületes"
Fotó: Kommerszant
Három nappal az elnök elleni vádemelés tárgyalása előtt egy zártkör? megbeszélésen
Zjuganov kommunista pártelnök kijelentette, hogy ha Jelcin és csapata még egy kormány-robbantásra
szánja el magát, akkor semmi sem védi meg őket a teljes bukástól. Szeleznyev, az Állami
Duma elnöke pedig úgy vélte, hogy Primakov leváltása után az eddigi háromszázról
legalább négyszázra nőtt azok száma, akik a Jelcin elleni vádakra szavaznak.
Ehhez képest az öt vádpont közül egyetlen egy sem érte el a háromszáz szavazatot
így hát az egész megbuktatási kampány csúfos véget ért. Ennek több oka volt:
egyfelől sok képviselő számára nem voltak elég meggyőzőek a vádak. Másfelől a
duma-ülésre a legtöbb beidézett tanú (köztük olyan neves személyiségek, mint
Mihail Gorbacsov) el sem jött, ezzel is kifejezésre juttatva véleményét mind az alsóház,
mind a vádemelés irányában.
A bukás okai között emlegetik még Primakov külpolitikai kudarcait is: több neves
politológus szerint éppen az ő elhibázott diplomáciai lépéseinek köszönhető,
hogy Oroszország kis híján háborúba keveredett a balkáni konfliktus kapcsán, és
nevetséges helyzetbe került a világközösség előtt. Ezen kívül gyakran hallani
bizonyos lefizetésről is – van aki tudni véli, hogy a képviselők egy része 30 ezer
dollárt kapott az elnök támogatásáért
A kegyelemdöfést Javlinszkij, a "Jabloko" párt elnöke adta meg azzal, hogy a legsúlyosabb
vádpontot (amely Jelcint teszi felelőssé a csecsen háborúért) azzal "semlegesítette",
hogy "a kommunisták, akik milliónyi emberélet kioltásáért felelősek, nem formálhatnak
jogot a hatalomra". Primakov leváltása után Sztyepasin lett az orosz politikai élet
második legfontosabb szereplője. A róla szóló kommentárok mindegyike kiemeli az elnökhöz
való feltétlen hűséget. Sztyepasin már több ízben is bizonyított: először 1991
augusztusában, amikor elítélte a puccsot és a Fehér Ház védelmére kelt, másodszor
pedig 1993-ban, mikor a Jelcin és a Legfelsőbb Tanács szembenállása már-már
fegyveres incidenssé fajult. Sztyepasin akkor a Védelmi Tanács elnökeként állt az
elnök pártjára. (Ekkor kapta egyébként a "tűzoltó" gúnynevet az akkori alelnöktől,
Alekszandr Ruckojtól, jóllehet tűzoltónak soha nem tanult: a külügyminisztérium
politikai főiskoláján és a Hadtudományi Akadémián végzett.) Sztyepasin sem maradt
adós, azt nyilatkozta Ruckojról, hogy a tábornokok közül ő az egyetlen, aki három
ízben megadta magát: kétszer Afganisztánban, egyszer pedig 1993 októberében. Igaz,
ez a kijelentés kereken egymillió rubeljébe került: a per során ugyanis kiderült,
hogy az alelnök csak kétszer került fogságba.
Az új miniszterelnökről igen jó vélemény alakult ki a politikai vezető körökben.
Oleg Szuszujev, az elnöki apparátus második embere szerint az újdonsült miniszter
olyan ember, aki amellett, hogy alkalmas bármilyen hatalmi tisztség betöltésére, képtelen
lenne részt venni "udvari intrikákban". Kormányhű, hazaszerető, becsületes
embernek jellemzi őt mind Luzskov, mind Javlinszkij, mind Mihalkov filmrendező is,
akiket mostanában az elnöki poszt várományosaként emlegetnek, de még a leköszönő
Primakov is elismerően szólt róla
Apropó, Primakov. A leváltott kormányfő szinte azonnal a feledés mocsarába süllyedt,
amivel beigazolódni látszottak a Politika cím? orosz lap előrejelzései, miszerint,
ha Primakov elveszíti a kormányfői széket, búcsút mondhat a politikai közéletnek
is, mert úgymond egy párt vagy mozgalom sem akarja a "leváltott öreget" vezetőjének.
Ajackov kormányzó azonban, aki amellett, hogy Sztyepasint az elnöki poszt egyik jó esély?
várományosának tartja, úgy véli, éppen Primakov lenne a legmegfelelőbb elnöke a
decemberi választások után felálló új összetétel? dumának.
1999. 05. 22. (III/20)
