A Jugoszlávia elleni NATO-támadás megosztotta a nemzetközi közvéleményt. Az
Észak-atlanti Szövetség Szervezete saját "erkölcsi felelősségét"
hangsúlyozza, amellyel elejét vehetik egy "humanitárius katasztrófának", a másik
oldalon pedig Oroszország és Kína a második világháborús hatalmi egyensúly
felborulásáról beszél. A támadás egy sor nemzetközi-jogi kérdést is felvet,
miközben precedenst teremthet újabb rendcsináló akciókra is. A NATO-újonc magyar
kormány egyetért a katonai akcióval, jóllehet a célpontok között magyarok lakta
vajdasági települések is szerepelnek.
Rakétatalálat Pristina határában. Nehéz elkülöníteni a katonai célpontokat a
lakónegyedektől Fotó: MTI
A fennállásának fél évszázados évfordulójára készülő NATO új
megfogalmazást adott eredeti céljainak. Az észak-atlanti szervezet a partnerállamok
megvédése helyett egy szuverén állam ellen indított – egyelőre beláthatatlan
következményekkel járó – katonai támadást "humanitárius okokra" hivatkozva. A
légicsapásokra a parancsot ugyan a NATO főtitkára adta ki, előtte azonban már az
amerikai elnök hasonló szavakkal ugyanezt mondta.
Egy neves Kelet-Európa- és Balkán-szakértő, a magyar származású Paul Lendvai az
osztrák televíziónak adott nyilatkozatában azt fejtegette, hogy egy be nem látható,
új fejezet kezdődött a koszovói drámában. Véleménye szerint a csapást
távirányítású büntetőakciónak szánták Szlobodan Milosevics ellen. Ám ily módon
"nemzetközivé vált a történelem leghosszabb balkáni háborúja, és mivel a
térségben a konfliktusoknak általában végzetes belső dinamikájuk van, reális
veszéllyé vált, hogy a harcok kiterjednek más területekre is" – vélte Lendvai.
A támadás – mint ismeretes – azután kapott zöld jelzést az Egyesült Államoktól
és a NATO vezetésétől, hogy a Richard Holbrooke, az USA balkáni válsággal
foglalkozó különmegbízottja által vezetett tárgyalások kudarcba fulladtak.
Milosevics jugoszláv elnök, miután elutasította Holbrooke közvetítői misszióját a
koszovói albánok autonómiájának ügyében, a szerb parlament rendkívüli ülésén
ismertette a beszélgetések tartalmát. Ezt követően a ház ellenszavazat nélkül
elfogadott két javaslatot, melyek szerint Szerbia "nem enged a NATO
agressziójának", és "nem fogad el semmiféle nemzetközi jelenlétet a koszovói
tartományban" a politikai megegyezés után.
1999. 03. 27. (III/12)
