Tüntető indonéz diákok felemelik sebesült társukat. Nehéz megszabadulni a diktatúrától
Fotó: MTI
Az ázsiai térség jelenleg mind gazdasági, mind politikai szempontból fájdalmas
harcot vív, és ugyan több helyütt is demokratikus mozgalmak követelik a jelenlegi
vezetők lemondását, néhány kivételtől eltekintve nemigen akad olyan karizmatikus
vezető, aki az egyes nemzetek vezető posztjára alkalmas lenne. Lebénult iparágak és
bezárt bankok, a növekvő munkanélküliség és nyomor, erőszakos utcai megmozdulások
– megannyi megoldásra váró kérdés, amit aligha lehet békés úton rendezni.
Indonézia fővárosában, Dzsakartában például több tízezer diák vonult ismét az
utcákra, hogy kifejezze elégedetlenségét a lassan haladó politikai reformok miatt. A
világ legnagyobb muszlim országát ez év elején érte el a gazdasági válság: a rúpia
radikális, 80 százalékos leértékelése, a sorozatos csődbejelentések és a rakétasebességgel
növekvő élelmiszerárak hamar az utcára vezérelték az elégedetlen és kétségbeesett
tömegeket. Amikor ráadásul a több mint 30 éve hatalmon lévő Suharto elnököt újra
megválasztotta a saját maga által kijelölt emberekből álló törvényhozó testület,
az utcai tüntetők Suharto lemondását kezdték el követelni. A májusi zavargások végül
fosztogatásokba és több mint ezer ember életét követelő véres jelenetekbe
torkolltak, így Suharto végül is lemondott, és sebtében Habibie alelnököt jelölte
ki utódjául, aki – legalábbis látszólag – elkötelezte magát a reformok radikálisabb
véghezvitele mellett.
Csiang Cö-min kínai elnök üdvözli Al Gore amerikai alelnököt az ázsiai csúcstalálkozón.
Nem tartott sokáig a mosoly-diplomácia
Fotó:
MTI