Brazília olyan hatalmas ország, hogy térképére rárajzolható egész Európa Norvégiától
Szicíliáig és Írországtól az Urálig. Mégis, mintha csak két, talán sohasem volt
ország képe sejlene fel az utóbbi hetekben a választási reklámklipekben: egy
dinamikusan fejlődő XXI. századi nagyhatalom – a hatalmon lévő elnök, Fernando
Henrique Cardozo hangszerelésében – és egy másik Brazília, amelyről nehéz
elhinni, hogy a jövő országa lenne. Az egyébként harsányan tarka ország most
mindent fehéren és feketén lát. Az utóbbi árnyalatról a brazil munkapárt jelöltje,
Lula gondoskodik. A két (csak kereszt- és becenevén jelölt) politikus kampányának
sikerét azonban lehet, hogy nem retorikájuk fogadtatása fogja eldönteni, hanem
Oroszország. Bár Cardozo elnök kormányzati ideje alatt sikerült megszelídíteni a
hiperinflációt, és új, értékálló pénzt teremteni, az elmúlt hetek globális válsága
Brazília nemzetközi befektetőit is megingatta. Ha megindul a tőkekiáramlás az országból,
ez az eddig utcahosszal vezető Cardozo újraválasztását is veszélybe sodorhatja. A
fenntartható növekedés jelszavával szemben Lula populizmusa lesöpörheti az asztalról
a kincstári optimizmust. Lula az 1994-es választási kudarc tapasztalatai alapján
feledtetni igyekszik harcos szakszervezeti és balos múltját. Most a siker érdekében még
arra is van gondja, hogy pártja plakátjain a munkásmozgalmi vörös színt kék tónus
váltsa fel – úgy tűnik, eredménnyel: jelentősen sikerült lefaragnia hátrányából
Cardozóval szemben. Az októberi választásokon a brazilok az elnök mellett újraválasztják
a szenátorokat és a parlamenti képviselőket is.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »