Elég fiatalon disszidáltál, először Olaszországba, majd végül Amerikában kötöttél ki, miért?
– Egészen más országot éltünk a ’70-es években. Szerettem volna ügyvéd lenni, de nem vettek fel a jogi egyetemre, ezért elmentem pincérnek. Mindenképpen szerettem volna elhagyni az országot, viszont Magyarországon nem adtak útlevelet Nyugatra, ezért úgy döntöttem, hogy a régi Jugoszlávián keresztül átúszok „Olaszba”, ott jött rám a „húúú, akkor én mit csinálok?!”. Abban az időben Európában két ország fogadott be menekülteket, Svájc és Svédország. Egyikbe se szerettem volna menni, így logikus volt, hogy én Amerika felé indulok. Szerelmes voltam az amerikai zenébe, filmekbe, az amerikai, lezser, laza és szabadon élő életformába –, de nem voltak rokonaim. Végül egy katolikus szervezeten keresztül vittek ki New Yorkba.
Volt komplett terved, hogy mit fogsz kezdeni Amerikában?
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »