A nacionalizmus erénye – ez a könyvének címe, amely idén elnyerte a világ legjobb Konzervatív Könyve díját. A nacionalizmus azonban egyfajta szitokszóvá vált sokak számára az elmúlt évtizedekben. Miből gondolja azt, hogy megváltoztatható ez a felfogás?
– Először is, a nacionalizmus nem számít mindenütt szitokszónak. Számos olyan ország van – például Izrael, India, Írország és ilyen Magyarország is –, amelyek őrzik az emlékét annak, hogyan szabadultak meg különböző birodalmak uralma alól. Történelmi szempontból a nacionalizmus arra a küzdelemre utal, hogy egy nemzet megszabaduljon valaki másnak az elnyomása alól. A második világháborúra a Nyugat – Amerika és az európaiak egyaránt – érthető módon úgy reagált mint rettenetes megrázkódtatásra, ami példátlan pusztítást szabadított rá a világra. Az is érthető, hogy minden áron meg akarták akadályozni ennek megismétlődését. Azt mondták, ha Hitler a nemzeti szót használta, akkor a nacionalizmus gonosz, mert Hitler gonosz volt. Az élet azonban ennél összetettebb. Hitler nem foglalkozott politikaelmélettel, a fogalmakat nem a korábbi értelmükben használta. A valóságban a náci Németország nem nemzetállam, hanem imperialista állam volt. A célja nem az volt, hogy a németek önrendelkezését biztosítsa a nemzeti határokon belül. A nácik víziója az egész világ kormányzására irányult. Olyan egyesült Európát akartak megvalósítani, ami aztán az egész világ ura lehet. Hitler azt írta a Mein Kampfban, hogy a Német Birodalom „a földkerekség úrnője” lehet, ezt akarta megvalósítani. Először Európát akarta egyesíteni, majd ezt követően az egész világot uralma alá akarta vonni.
2019.03.29.(XXIII/13)
