1967-ben már folyt a vietnami háború, mikor Ön élete legörömtelibb éveit élte. Hogyan változott meg mindez, mikor megkapta a behívót?
- Tizenkilenc évesen, éppen akkor nősültem, feleségem, Maude tizenhét éves volt. Békésen éltünk a farmunkon, ahol tejgazdasággal foglalkoztunk. Bizakodással tekintettünk a jövőbe, ráadásul hamarosan kiderült, hogy gyermeket várunk. Pár hét múlva azonban az idill szertefoszlott, mert megkaptam a katonai behívómat. Hirtelen úgy éreztem, hogy egész világom összeomlott, még mielőtt igazán elkezdődött volna. Csupán két hetet kaptam arra, hogy rendezzem az ügyeimet, elbúcsúzzak a családomtól, és jelentkezzek a kiképzőközpontban.
Tudott bármit is Vietnamról, amikor behívták?
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »