Elkészült új filmje, az Így, ahogy vagytok, melyet a januári szemlén mutatnak be. Mi adja önnek az erőt és a kedvet a folyamatos munkához a nyolcvannegyedik születésnapjához közeledve?
- Azt hiszem, nem tőlünk függ a dolog. A gének, az első hónapok a mama hasában, egy bizonyos napi rutin, na meg, hogy az ember, ha leteszi a kalapácsot, hiányzik-e neki - ezek a meghatározók. A dilemma az, hogy nem kellene-e vajon mégis abbahagyni, ebben a pörgős, hogy úgy mondjam, „sok hűhó semmiért" filmvilágban. Minek kalapáljak olyat, amit nem szeretek? A magyar mozgóképvilág ma többnyire az ízléstelen vacak bóvlit szeretné eladni - a demokratikus eufóriában sikerült megint épp ezeket átvenni. A nagy európai filmgyártás is e pillanatban, hogy úgy mondjam, a sarokban áll. Talán a spanyolok feljöttek, és a franciáknak is akad egy-két érdekes filmje, sőt az amerikai kis költségvetésű filmezésnek is van ambiciózus szöglete - jellemzően ez nemigen jut el hozzánk.
Ami a mostani filmemet illeti, ez egy mai történet, az elmúlt évek piszkálták ki belőlem. Ha kinyitom az újságot, elolvasom, mennyit loptak, csaltak és gyilkoltak, felébred egy reflex, hogy ez részben ennek az új rendszernek a hibája. De azt gondolom, hogy ez nem törvényszerű. Meglehetősen brutális a téma: politika is, krimi is, tragédia is. Cserhalmi György, Nagy-Kálózy Eszter, Csányi Sándor, Für Anikó, Mácsai Pali üzletemberek, kémek, rendőrök szerepében, tehát meglehetősen minőségi szereposztás.
2009. 12. 22. (XIII/52)
