Nemrég azt nyilatkozta, hogy tízmillió függő országa vagyunk. Ennyire rossz a helyzet?
- Kis túlzással arra próbáltam utalni, hogy a felnőtt lakosság jelentős részének van valamiféle függősége. De hasonló függőségekkel a világ minden országában lehet találkozni. Ez nem jelent feltétlenül alkoholizmust vagy drogfüggést, elég, ha a nikotinra, a koffeinre, a munkaholizmusra, az edzésfüggőségre, a szexfüggőségre, evésfüggőségre, a csokoholizmusra vagy az internet-, SMS-függésre gondol. Nagyon vékony az a határmezsgye, ami a függőség mint pszichopatológiai kórkép és a szenvedélyszerű viselkedés között húzódik. Nézzen meg egy bélyeggyűjtőt, aki reggel elmegy a munkahelyére, nagyon tisztességesen végigdolgozza a napját, ötre hazaér, fél hatkor eszik, majd leül az íróasztalhoz, előveszi a bélyegeit, és azzal tölti az estéjét. Mondjuk egy héten egyszer elmegy a bélyeggyűjtők közé, csereberél, de fél tízre otthon van, és tízkor lefekszik aludni. A fickó hazaadja a pénze nyolcvan százalékát, a húsz százalékát pedig bélyegre költi. Nem veri a feleségét, sem a gyerekeit. Nem iszik, nem dohányzik. Egy olyan magatartási addikcióban szenved, ami nem veszélyezteti végletesen a szociális kapcsolatait.
Miért türemkedik az emberi személyiség a függőség irányába?
2009. 06. 26. (XIII/26)
