Rosszkor, rossz helyen

Bodoky Tamás

Fotó: index.hu

Akár a helyszínen tartózkodott az ember, akár a tévében nézte, a 2006-os
utcai zavargások képsorai elsősorban nem a rendőrök fellépése miatti aggodalmat
erősítették.

– Amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra került, az emberekből jogosan tört
fel az indulat, amit aztán kifejezésre is juttattak a Kossuth téren. Nem vitás,
hogy ezt követően zajlottak törvénytelen zavargások, és távol álljon tőlem, hogy
azokat a szélsőségeseket mentsem, akik megtámadták a rendőröket, vagy akik
barbár módszerekkel adták tudtára a kormánynak nemtetszésüket. De a nagy többség
igenis törvényes jogaival élt, amikor kiment az utcára, és gyakorolta a
gyülekezéshez, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Az én
könyvem arról szól, hogy a rendőrök nemcsak olyanokat fogtak el, vittek be,
kínoztak és aláztak meg, akik törvénytelen eszközökkel tiltakoztak, hanem
olyanokat is, akik törvényesen tették ugyanezt, sőt olyanokat is, akiknek
eszükbe sem jutott tüntetni, csak egyszerűen rosszkor voltak rossz helyen.

Abban a káoszban nem lehetett könnyű megkülönböztetni a békés tüntetőt az
agresszívtől.

– Nem is akartak disztingválni, a darabszám volt a lényeg. Végigülve
számtalan tárgyalást, az a benyomás alakult ki bennem, hogy azokat fogták el és
verték meg, akiket a legkönnyebb volt. A profi gerillák csuklyában voltak,
gyorsan mozogtak, sűrűn kommunikáltak egymással, a rendőröknek esélyük nem volt
lecsapni rájuk. De például több olyan eset is volt a körúton, hogy a kapualjból
nézték az emberek a történéseket, és amikor odaért hozzájuk a rendőri sorfal,
akkor szépen bementek a házba. Na most, ezekre nem egyszer, nem kétszer rátörték
a kaput, és a saját bérházuk udvarából gyűjtötték be őket.

És ezek az őrizetbe vételek szükségképpen együtt jártak úgynevezett rendőri
túlkapásokkal is?

– 2006. szeptember 18–21. között, illetve október 23-án a város különböző
pontjain több száz esetben kirívóan brutális dolgok történtek. Elsőként arról
írtam egy cikket, hogy szeptember 21-én hajnalban a kőbányai kapitányság
aulájában megbilincselve ülő őrizetesekre rátört az egyik bevetésről visszatérő
rohamcsapat, és összeverték a védekezésre képtelen embereket. Volt ott egy perui
fiú, aki hazai viszonyaink között inkább cigánynak néz ki, neki betörték az
orrát. A cikk után rengeteg olvasói levelet kaptam, és mindenki hasonló
történeteket mesélt el.

Október 23-án egy Fábián Gábor nevű idősebb férfi például már nem tudott
bemenekülni egy gyorsétterem bejáratán a Deák tér felől közeledő rendőri sorfal
elől, de a kirakathoz lapulva igyekezett tudomásukra hozni, hogy nem harcolni
ragadt az utcán. A bezárt étteremből belülről felvette valaki a mobilja
videójával, ahogyan öt rendőr ráveti magát és ledarálja. Az őrizetbe vétel során
eltört az ujja és a szárkapocscsontja. A bírósági szakaszban azt a rendőrt
vádolták meg, aki a jegyzőkönyv szerint a bilincselést végrehajtotta, és első
fokon el is ítélték, de másodfokon közölte, hogy a parancsnoka volt a tettes, és
nem a bilincselés közben történt a sérülés, hanem miután már harcképtelenné
tették. A felettese egyszerűen odalépett a földön fekvő emberhez, és kitekerte
az ujját. A dolog pikantériáját növeli, hogy egy ettől független esetben szintén
ez a parancsnok bizonyította alkalmatlanságát. A Fidesz-nagygyűlés után a
tüntetők egy csoportja beszaladt a Blaha sörözőbe, és elvegyült a már ott
tartózkodó vendégek között. Amikor a rendőrök odaértek, egy részük a bejáratnál
maradt és kettős sorfalban egymással szemben felállt, a többiek pedig egyenként
kihajították a vendégeket az ajtón. A menekülőket a sorfal kegyetlenül
végiggumibotozta, függetlenül attól, hogy tüntetők voltak-e vagy sem. Az egyik
vendég azért tett feljelentést, mert 1-2 méterről gumilövedékkel hátba lőtték. A
tárgyaláson derült ki, hogy ezt az akciót ugyanaz a V. László őrnagy vezényelte,
aki Fábián Gábor ujját eltörte. Ők az ORFK Rendészeti Biztonsági Szolgálatának (Rebisz)
antiterrorista csoportja, akiket szerintem nem is lett volna szabad civilekre
engedni.

Említette a gumilövedéket. Az összecsapások után parlamenti bizottságok és
más szakmai szervek is tárgyalták az alkalmazhatóságát. Miért irányult ekkora
figyelem erre az eszközre?

– Az őszi események során 14 esetben volt szem- vagy szemkörnyéki lövés,
abból négy maradandó, vagyis négy szemkilövésről beszélünk. Két embert név
szerint is ismerek, akit az egyik szemére egész életére gumilövedékkel tettek
vakká. Egyiküket Nagy Lászlónak hívják, neki a szájpadlásán keresztül kellett
kiszedni a lövedéket a szemüregéből. A Társaság a Szabadságjogokért elnevezésű
jogvédő szervezetnek is volt egy védence, aki fehér zsebkendőt lobogtatva
menekült, és eközben ötször lőtték hátba, valamennyi találattal 8 napon túl
gyógyuló sebesülést okozva. A szakértői vizsgálat kiderítette, hogy a rendőrök
több ponton is megsértették az előírásokat: sokkal nagyobb energiájú patront
használtak, mint amilyenre engedélyük volt; azzal az előírt 15 méternél
közelebbi célpontra lőttek; és a lábak szintje helyett sokszor fejmagasságban
célozták meg a tüntetőket.

Nem hivatalosan hallottam egy ilyen bevetésen részt vevő rendőrtől, hogy október
23-án eleinte parancsra lehetett csak elsütni a fegyvert, de amikor elszabadult
a pokol, már szabad kezet kaptak a puskások. A Rebisz mesterlövészei állítólag
azon versenyeztek egymással, hogy kinek lesz több találata. Kiszámolhatja, hogy
ha a győztes 340 találatot ért el, akkor az aznapra kivezényelt több tucat
mesterlövész összesen hány embernek okozott sérülést gumilövedékkel.