hetilap

Van még esély a kormány megbuktatására? Ha nincs, akkor miről szólnak a
Fidesz idestova hét hónapja tartó akciói: arról, hogy bizonyítsák Orbán Viktor
kizárólagosságát a saját táborában?

– Nem Orbán Viktor személye a lényeg. A magyar politikai élet egyik
abszurditása, hogy az ellenzéknek nagyobb szerepet próbálnak tulajdonítani, és a
felelősségét nagyobbnak akarják láttatni, mint amekkora valójában. 2002 óta
szocialista–szabad demokrata koalíció vezeti az országot, minősíthetetlen
eredménnyel: padlóra küldték a gazdaságot, az ország éllovasból a legutolsók
közé csúszott az Európai Unióban. Elfogyott a bizalom, az emberek rosszkedvűek.
Ezért fölösleges úgy beszélni, mintha az elmúlt hónapokban az ellenzék játszotta
volna itt a vezető szerepet. Gyurcsány Ferenc kiemelt felelőssége nem kerülhető
meg.

Az egyik legújabb szlogen, hogy a kormány hadat visel az ország ellen. Ön
szerint csak tehetségtelen ez a kormányzat, vagy tehetségtelen és gonosz is?

– Nem szokásom eleve rossz szándékot feltételezni senkiről sem. De az a
tény, hogy egy kormányzat tehetségtelen, az én szememben semmiképpen sem „csak”,
semmiképpen sem valamiféle elhanyagolható csekélység. A történelem ismer néhány
példát arra, hogy a vezetők tehetségtelensége egy országra nézve nagyon nagy
baj, adott esetben katasztrófa lehet. A jelenlegi garnitúráról nem csak én
gondolom, hogy alkalmatlanok és tehetségtelenek. Nem gonoszságnak, inkább
cinizmusnak tartom azt, hogy a jelek szerint úgy gondolják: az ő hatalomban
maradásuk van annyira fontos, hogy annak alárendeljék a magyar társadalom
érdekeit.

Ha így áll a helyzet, vajon mivel magyarázható, hogy a külföld még mindig
Gyurcsányt támogatja Orbánnal szemben?

– Nem tudom, hogy érdemes-e így általánosítani, hogy „a külföld”. A
vélemények még egy adott országon belül is eltérőek lehetnek.

Amerikában, ahogy szerte a nagyvilágban, az őszödi beszéd után tájékoztatták az
olvasókat a magyar miniszterelnök hazugságbeszédéről, beismeréséről: hogy
reggel, délben, este hazudott, és arról is, hogy nem kormányzott, és a mai
napig, ha leírják a nevét, hozzáteszik a hazudós jelzőt. Mostanában pedig azt
is, hogy „volt kommunista”.

Lát olyan személyt a magyar politikai palettán, aki megfelelne azoknak az
elvárásoknak, amelyekről beszél? Felelősségteljes és tehetséges?

– Bárkivel kicserélném, de nem az a lényeg, hogy én mit szeretnék. A Magyar
Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége – hiszen ma övék a többség –
sok olyan személyt tudna kiállítani saját soraiból, aki sokkal inkább a
kibontakozást tudná szolgálni.

Mint a jobboldal egyik emblematikus alakja, milyen stratégiát javasolna az
ellenzék számára?

– Ha abból indulunk ki, hogy 2010-ben lesznek a választások – ami nem
biztos, hiszen bármikor megbukhat egy kormány –, akkor is fontos lenne, hogy a
jobboldal már most készen álljon a kormányzás átvételére. Ehhez egy kimunkált
programra és sokkal erőteljesebb szakmai alternatívák felmutatására lenne
szükség, ezért én ezt a fajta munkát várnám az ellenzéktől. Mert az a
reformdiktatúra, ami itt folyik, felforgatja az emberek mindennapjait. Sok új
intézkedéshez kell alkalmazkodni, és kár, hogy a kormány intézkedéseinek
bevezetése előtt ismertette – ha ismertette – saját érveit, de számos esetben
elmulasztotta meghallgatni az ellenérveket. Nem történt meg az a
konszenzuskeresés, amely egy demokráciában elengedhetetlen. Most lenne igazán
fontos, hogy a Fidesz bemutassa, hogy sokkal inkább képes az ország vezetésére
és a dolgok jó irányba fordítására.

Azzal egyetért, hogy szükség van reformra?

– Nem, ezekkel az átgondolatlan és felülről a lakosságra erőszakolt,
reformoknak nevezett kényszerintézkedésekkel egyáltalán nem értek egyet. Azt
gondolom, hogy mielőtt egy országban, mondjuk, az egészségügyi rendszert
átalakítják, közmegegyezésre kell jutni, mert ez nem a kormányról szól, hanem
mindannyiunk életéről. Legalább a célokat közösen kellene megállapítanunk, de
jelen helyzetben én azt sem tudom, mi az úgynevezett reform célja.

Többek között az, hogy pótolják az irdatlan pénzügyi hiányt.

– Ön azt gondolja, hogy az egészség csak a pénzről szól?

Nem csak arról, de azt gondolom, hogy üzlet is, hiszen például a
magánfogorvosok sem a két szép szememért gyógyítanak meg, hanem a pénzemért,
vagy – mondjuk – a háziorvosok, a patikusok is magánvállalkozók.

– Mégis, ha egy ország egészségügyi rendszerét át kell alakítani, akkor
valahol egyet kell értenünk abban, mi a cél, és mikor tudjuk azt mondani, hogy
megcsináltuk, elértük, amit akartunk. Sem az egészségügy, sem az oktatás esetén
nem világos, mi a cél. Akkor pedig milyen reformokról beszélünk? Ez csak
pénzbehajtás.

Magyarország a közös hazánk, nem egyedül Gyurcsány Ferencé. Ha jól emlékszem,
valamikor a hetvenes évek első felében vált alanyi joggá, hogy mindenkinek jár
egészségügyi biztosítás. Nem lehet most, egyik pillanatról a másikra közölni,
hogy ez nem így van. Meg kell beszélni azokkal az emberekkel, akiktől ezt a
szerzett jogot el akarják venni, hogy helyette ezt és ezt kapod cserébe, mert
tudjuk, hogy ez a jogotok eddig megvolt, ezért évtizedekig dolgoztatok, kevesebb
pénzt kaptatok, mint ami járt. Nem tehet úgy a kormány, mintha a Marsról
érkezett volna: körülnéz, és azt mondja, vannak, akik nem fizetnek
társadalombiztosítási járulékot. És arról is közmegegyezés kéne, akarjuk-e, hogy
fizetős alapra helyeződjön az ellátás.

Az pedig, hogy az egészségügy olcsóbb lesz, hazugság. Nem lesz olcsóbb, ezt
mindenki tudja: öregszik a társadalom, ráadásul a technikai fejlődés egyre újabb
és drágább módszereket és lehetőségeket kínál fel egészségünk
meghosszabbítására. És azt is mindenki tudja, hogy minél idősebb egy társadalom,
annál többe kerül az egészségügy, hiszen a legtöbb pénzt a hetven éven felüli
emberekre költjük. Legfeljebb a szinten tartást lehetne megcélozni, de még ez is
kérdéses. Az is hazugság, hogy javítanak a színvonalon. Mert ahhoz sok pénzt
kellene benyomni a rendszerbe, hogy a megtartott kórházi ágyak felszereltsége
21. századi színvonalúvá váljék. Tehát még azt sem tudjuk, mit akarunk az
úgynevezett reformmal elérni.

Ami pedig a pénzügyi hiányt illeti: maga szerint arról miért nem beszélünk, hogy
mit csinált ez a kormány 2002 és 2006 között, illetve mit nem csinált Gyurcsány
2004 és 2006 között?

Én úgy próbálom ezt értelmezni, hogy amikor Gyurcsány 2004-ben miniszterelnök
lett, onnantól kezdve tényleg arra játszott, hogy túlélje, és újraválasszák
2006-ban. Mert ha 2004-ben belekezd a megszorításokba, akkor biztos, hogy nem
nyer.

– Ez az ő logikája, és elég szomorú, hogy ezt szajkózza számos média,
ahelyett, hogy célratörő kérdéseket tenne föl. Én azt várom el a politikai
vezetőktől, hogy az ország érdekeit képviseljék, ne a sajátjaikat. Miért nem a
Mari néni meg a Józsi bácsi személyes problémája fontos ebben az országban?
Miért az a fontos, hogy Gyurcsány Ferenc maradjon továbbra is miniszterelnök? Mi
haszna volt eddig ebből ennek az országnak? Ez a kormány nem épített semmit. Ha
az ember elmegy Prágába vagy Pozsonyba vagy akár Romániába, rosszul érzi magát,
mert mindenhol nagyobb a fejlődés, mint nálunk. És mindezek tetejébe a
miniszterelnök nem építő, hanem romboló és konfrontatív személyiség. Ez naponta
kiderül. Gyurcsány nagyon megosztja a társadalmat.

Kétségtelen, hogy megosztja, Orbán Viktor viszont még inkább megosztja a
nemzetet, olyannyira, hogy sokan Orbán elleni tiltakozásból szavaztak ismét
Gyurcsányra. Arról egyébként mit gondol, hogy a mérsékelt jobboldal totálisan
összekeveredett az árpádsávos zászlókat lengető alakokkal?

– Az árpádsávos zászlóról azt gondolom, hogy nem szabadna megengedni, hogy
mindazt, ami egy politikai közösségnek, jelen esetben a jobboldalnak fontos
szimbólum, sorra besározzák, tönkretegyék, nácivá nyilvánítsák.

Ez történt a Bocskai-ruhával, a turulmadárral, sőt, volt egy időszak, amikor a
magyar zászlóról is azt mondták, hogy nem szabad az utcára vinni. Ez persze nem
azt jelenti, hogy akkor is ragaszkodni kellene az árpádsávos zászlóhoz, ha az
sérti bizonyos emberek érzékenységét.

Ön szerint az árpádsávos zászlókat lengető, kopaszra borotvált, fekete
egyenruhás polgártársaink nem nyilasok?

– És ön szerint azok, akik fölállították a turulmadarat, hogy a második
világháborúban elpusztult áldozatokra emlékezzenek, azok is mind nyilasok
voltak?

Nem.

– Én azt gondolom, hogy azoknak az embereknek a nagy része, akik árpádsávos
zászlókat lengetnek, azt se tudja, hogy ki volt Szálasi meg kik a nyilasok, és
ha tudnák, biztos, hogy a nagy részük átgondolná. Ennyi jóhiszeműséget
feltételezek róluk. Biztos van köztük egy csomó felelőtlen alak, de hát ilyenek
mindenhol vannak.

Fotó: S. L,

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek