Bátorságot és virtust

Gusztos Péter Fotó: Aszalós Szilvia

– Az Új Generáció az SZDSZ-en belül egy teljesen új vonalat képvisel, vagy beáll a mostani vezetés mögé?

– Mi annak a felismerésnek a mentén szerveződtünk 1999-ben, miszerint az SZDSZ korábban egy nagyon karakán és bátor liberális párt volt, egy kicsit azonban elfáradt, egy kicsit meggyengült ezeknek a liberális értékeknek a képviseletében. Akkor ez a fiatal társaság úgy döntött, hogy ezt a néhai bátorságot és virtust kell visszahozni a párt életébe. Igazából az SZDSZ helyzete egyszerre könyny? és egyszerre nehéz, hiszen ahhoz, hogy újra erős legyen, önmagát kellene megtalálnia.

– Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?

– Egy hónapja múltam 25.

– Mikor kezdtél el politizálni?

– Én szinte beleszülettem az SZDSZ-be. Az édesapám 1990-ben képviselőjelölt volt Salgótarjánban, így tulajdonképpen már kamasz koromban belenőttem egy olyan salgótarjáni SZDSZ-csoportba, amely az SZDSZ országos hálózatán belül is egy legendásan aktív, élénk csoportnak volt tekinthető. Ha ehhez még hozzáteszem azt, hogy gimnazista korom óta szeretnék politikusként dolgozni, akkor nem lesz meglepő, ha azt mondom: nagykorúvá válásom napján léptem be az SZDSZ-be. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy idén a januári tisztújítás során először salgótarjáni, majd pedig Nógrád megyei elnök lettem.

– Te hova is jársz most egyetemre?

– Az ELTE szociológia szakán tanulok.

– Mi a véleményed arról a fajta meghonosodni kívánó gyakorlatról, miszerint a friss diplomások beülnek komoly köztisztviselői pozíciókba?

– Ez azért érdekes, mert ez látszólag akár engem is érinthetne. Persze ezt egyáltalán nem tartom jó gyakorlatnak, de ha magamra gondolok, engem ez a lehetőség nem fenyeget, merthogy nekem többévi munkaviszonyom van, különböző területeken, különféle munkakörökben dolgoztam már. Visszatérve az eredeti kérdéshez, az még önmagában nem baj, ha valaki egyetem után rögtön ilyen funkcióba kerül; a baj akkor van, ha nem rendelkezik megfelelő élettapasztalattal, és ha elszakad a mindennapi valóságtól. Mert ha valaki még használja a tömegközlekedést, és még elmegy a régi lakóhelyén a barátaival sörözni, akik nem politizálnak, és tudja, hogy ők hogyan látják a dolgokat, addig még olyan nagyon nagy baj nem lehet.

– Látnak bennetek annyi potenciált, hogy annak idején egy komoly stafétaváltást lehessen majd csinálni?

– Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert az SZDSZ mint szervezet az elmúlt években nagyon sok gonddal küszködött. Itt van egy párt, amely két választáson is jó eredményt ért el (20 százalékot), aztán pedig alig 8 százalékot, majd egyfajta folyamatosan szűkülő pályára állt. És ha egy ilyen időszakban megjelennek fiatalok, akik szeretnék megújítani ezt a szervezetet, akkor az a dolog természetéből fakadóan konfliktusokat szül. Biztosan vannak olyan elvárások, amelyeknek nem tudtunk megfelelni az elmúlt másfél évben. Az Új Generációnak azonban nem az a feladata, és soha nem is volt feladata, hogy másfél-két év alatt új tömegbázist teremtsen az SZDSZ-nek. Az Új Generációnak nem tömegnek, hanem gondolatnak kell lennie; gondolatként kell hogy aktív legyen, és akkor idővel nagy számban fog hozni új szavazókat.

– És mi a véleményed a Fideszen belüli fiatal generációról, hogyan tudnád a különbséget köztük és köztetek meghatározni?

– Az a stílus, amely normaként fogadja el, hogy nincsenek normák, hogy minden szabályt gátlástalanul át lehet hágni, az a stílus, amely a politikai közbeszédbe behoz egy olyan nyelvet, amely a teljesen egyoldalú kommunikációval egyenlő, az a stílus számomra nem elfogadható. A legkárosabbnak azt tartom, ha a fiatalok elhiszik, hogy csak így lehetnek sikeresek, hogyha törtetőek, hogyha hazugok, hogyha gátlástalanok. Azt látom, hogy ezeknek a politikai erőknek egy, de lehet, hogy két kiadós vereségre is szüksége van ahhoz, hogy belássák, ezt így nem lehet csinálni.

– Hogy látod, milyen irányba halad a mai politikai közélet?

– Egy átfogó koncepciót látok, amely arról szól, hogy osszuk ketté a magyar társadalmat. A Fidesz mindig azt kommunikálta magáról, hogy ők egy pragmatikus stáb. Ezzel szemben az elmúlt években semmi mást nem csinált, csak ideologizált. Semmi olyan dologhoz, amelyhez érdemi bátorság kell, nem mert hozzányúlni a kormány. Ezzel szemben pusztán ideológiai politizálás folyik, például ha a magyar millenniumot nézzük, amelynek úgy tűnik, nem részesei azok, akik nem tagjai valamelyik nagy történelmi egyháznak. A kormány kisajátít bizonyos érzelmeket, mint például a nemzeti érzés, kisajátít bizonyos ideológiákat, mint például a vallásosság, és úgy lép föl, mintha ezek kizárólagos birtokosa lenne. És ami ennél sokkal rosszabb, és nagyon veszélyes, úgy lép föl, mintha a velük szimpatizálók magasabb rend? állampolgárok lennének, mint azok, akik nem szimpatizánsaik. Gyakorlatilag nincsen olyan kisebbség Magyarországon, amelyet az elmúlt három évben nem ért volna nagyon komoly támadás a jobboldali politikusok és a kormánysajtó részéről. A Fidesz ugyanis a már meglévő társadalmi előítéletekre alapoz, ezeket szítja és ezáltal erősíti.

– Te hogyan küzdenél ezek ellen a tendenciák ellen?

– Nem szabad elfogadnunk ezt a mesterségesen generált kettéosztást; nem szabad elfogadnunk azt, hogy vannak felsőbbrend? és alsóbbrend? állampolgárok, akár vallási, akár faji vagy akármilyen tekintetben, és mindig ki kell állnunk azok mellett, akiket támadnak, még akkor is, ha ez adott esetben népszerűtlen – ez az egyik része. A másik része pedig az, hogy ha az SZDSZ bátor, és ezt meg meri tenni, akkor rögtön érdekessé válik az, hogy mit mond bizonyos szakpolitikai kérdésekben.

– Miért tartod fontosnak az új generációs politizálást?

– Nekem nagyon fontos az, hogy a fiatalok érdekeit megjelenítsem mind az SZDSZ-ben, mind általában a politikában. Ha az előző generáció fiatal politikusait megnézzük – most a Fidesz kezdő csapatára gondolok –, akkor azt látjuk, hogy ezek a fiatalok, akiknek a többsége első generációs vidéki értelmiségiként pozícionálta magát a magyar közéletben, és szerzett rengeteg támogatót magának vidéken, nemcsak a fiatalokat árulta el, hanem elárulta a magyar vidéket is.

– A te feladatod a kampányban nyilván a korosztályod megszólítása lesz. Milyen fogyasztható ideológiai alternatívát tudsz a kortársaid elé tárni?

– A liberális politikusok kormányzati pozícióban az állam semlegességének elvét vallották és be is tartották, én ezt nagyon fontosnak tartom. Belpolitikai küzdelmekben

azonban az ideológiai fegyverletétel, az hiba. A Fidesz fölépített egyfajta ideológiát, amelyet felsőbbrendűnek próbál beállítani. A liberálisok pedig a nagy pragmatizmusuk közepette sokszor elfelejtik elmondani az embereknek, hogy nekik is van ám, illetve, hogy nekik van aztán igazán vonzó ideológiájuk, amelyhez lehet csatlakozni. Az emberek szeretnek eszmékhez csatlakozni, az eszmei közösség egy nagyon fontos tényező a politikában. A mi ideológiánk lényege az autonóm ember és az önkorlátozó állam, ehhez – úgy vélem - az emberek jórészt szívesen csatlakoznak.