Alattvalói mentalitás politikai kultúránkban
Interjú Balogh László politológussal, az ELTE és a Századvég Politikai Iskola politikatörténet tanárával.
1999. 10. 02.
– Az elmúlt hónapok és e napok politikai élete leginkább a botrányok
sorozatával jellemezhető. Úgy tűnik, mintha a közéletből eltűntek volna a
gondolatok, s csak az foglalkoztatná a szereplőket, hogy milyen, a másik felet negatívan
érintő, botrányos információt tud nyilvánosságra hozni. – A 98-as parlamenti választásokat követően, különösen az idei évben nagyon
megerősödtek azok a tendenciák, amelyeket említett. A felek közötti állóháború
mellett talán kevésbé fogalmazódik meg, hogy milyen elvek mentén haladunk, milyen
konkrét politikát is követünk. A szakmai viták ma kevésbé a nyilvánosság előtt
jelennek meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne a dolgok mögött koncepció, a háttérben
ugyanis ez megvan. – Tehát a felforrósodott belpolitikai "hangulat" mögött nagyon komoly
koncepcionális-ideológiai különbség van? Netán az, hogy másképp képzeli el a
Fidesz a társadalmi berendezkedést? – Azért ezt sem állítanám. Szerintem a sokszor személyekre lebontott viták mögött
nincsen elvi koncepcionális különbség. Inkább egy nagyon kemény hatalmi küzdelemről
lehet beszélni, melyben pozíciók megszerzése, illetve megtartása a cél. Ezzel
szerintem az a probléma, hogy a választópolgárok többsége nem örül ennek a botránypolitikának,
s inkább elfordul ennek következtében a kormánypárttól. Véleményem szerint az
emberek szívesebben veszik azt, ha vannak szakmai és egyéb kérdések, amiben látják,
egyiknek-másiknak mi a véleménye. Hozzátenném: bizonyos személyi ügyeknél vannak
koncepcionális különbségek is. Mintha a szakszervezeti vezetők és az MSZP közötti
konfliktus nemcsak erkölcsi kérdésekről szólna, hanem bizonyos koncepcionális váltások
is megfigyelhetők lennének az MSZP-ben ezzel kapcsolatban. – Érdekes, hogy ezt az egész vitát nem a szocialistapárt kezdeményezte, hanem
mind a két ügyet, jelesül a Paszternák-ügyet és a Bársony-ügyet is a Napi
Magyarország robbantotta ki, amelyet nem lehet azzal vádolni, hogy a szocialisták lapja
lenne. Ezt a folyamatot a Napi Magyarországon keresztül inkább a kormánykoalíció
indukálta. – Kettős dologról van szó. Az nyilvánvaló, hogy a kormánykoalíció is jelen
van a konfliktus mögött. Azonban az MSZP-ben lévő belső nézetkülönbségek is
szerepet játszanak abban, hogy ezek az ügyek ennyire központi témákká váltak.
Vannak olyan vélemények, miszerint az MSZP-ben vannak olyan irányzatok, amelyek azt
szeretnék, hogy a szakszervezetek – hasonlóan az angol és egy-két másik nyugati
szociáldemokrata párthoz – ne kötődjenek olyan szorosan a párthoz. – Kapóra jött a szocialista vezetésnek ez az ügy? – Azt hiszem, igen.– Mondják, hogy a Fidesz MPP-nek az a célja, hogy a magyar társadalom szerkezetében
mesterségesen változást hozzon létre, hogy kialakítsanak egy olyan bázist, amely
10-20 évre utánpótlást jelent számukra.– A jelenlegi kormánynak, illetve elsősorban a Fidesznek egyértelm? törekvése,
hogy egy olyan szociológiai hátteret, bázist teremtsen a maga koncepciója számára,
amely perspektivikusan is biztosíthatja a kormányzati pozíciót. Az sem véletlen, hogy
ilyen szempontból elsősorban a fiatalok és a magasabban képzettek generációját
keresi meg. Ezt is teljesen egyértelműnek lehet tekinteni. Hogy ezt meg lehet-e valósítani?
Igen, de ehhez több tényező is kell. Egyrészt olyan kormányzati teljesítményt kell
felmutatnia, amivel ezt hosszabb távon is meg tudja alapozni, legelőször egy következő
parlamenti választási győzelemmel. Ha ugyanis az ellenzék nyer, akkor nagyon sokan elpártolnak
tőlük és nem válnak stabil támogatóivá a Fidesznek.
Ugyanakkor ez attól is függ, hogy az ellenzék milyen teljesítményre lesz képes, mert
én úgy tapasztalom, hogy a kormánykoalíció népszerűségi mutatóinak gyengülése
nem elsősorban az ellenzék ténylegesen mérhető teljesítményének az eredménye,
hanem inkább a kormánykoalíció hibáira vezethető vissza. Visszatérve az eredeti kérdésére,
én elképzelhetőnek tartom azt, hogy a Fidesz egy jó kormányzati politikával egy
stabilabb szavazó- és háttérbázist tud kialakítani. – Közép-Európában sikerült-e új pártoknak ilyen szerkezetváltást létrehozniuk?– Kelet-Közép-Európában egyelőre a kialakulatlanság a jellemző: a politikai
pártosodás ugyan megindult, de nem fejeződött még be. Az egyik választáson az egyik
erő, a másik választáson a másik erő arat győzelmet, de folytonos hatalomgyakorlásra
nincs példa. – A magyar politikában volt már erre példa?– Nézze, a Horthy-időszakban tulajdonképpen létrehozták az egységes pártot.
Kisebb pártok legálisan, de korlátozva működtek ugyan, ez mégis stabil rendszert
jelent, amely azonban nem hasonlítható ezzel a mostani helyzettel. A Horthy-időszak
nehezen megfogható, abszolutisztikus és alkotmányos-parlamentáris elemek keveréke
volt. Ma Magyarországon nem ez van.
Ha 1867 után nézzük a magyar politikatörténetet, akkor azt lehet mondani, hogy a
magyar politikai kultúrában inkább a tekintélyelvűség elemei érvényesülnek. A
szociológiában azt szoktuk mondani, hogy a politikai rendszer működtetésében nem a résztvevő
hozzáállás az igazán jellemző, hanem az alattvalói mentalitás. Az elmúlt 5-6 év
ezt nem tudta megváltoztatni. A fiatalokban talán kevésbé található ez meg, de a génjeikben
lehet, hogy nekik is ott van. Az elmúlt mintegy 120-130 év igazából ezt a fajta
politikai kultúrát mutatta.
Hozzáteszem: a mai magyar politikai kultúra nagyon változatos. Ebben benne van már az
amerikai felszabadultságot, önérvényesítést mutató politika. Ugyanakkor jelen
vannak az alattvalói, elfogadó, tudomásul vevő magatartásminták is. Hogy melyik
tendencia fog ezek közül az elkövetkezendőkben megerősödni, azt még nagyon nehéz
eldönteni. – Melyik párt melyik mentalitást képviseli?– Ezt nem lehet így pártokhoz kötni. Ez egy nagyobb politikai-kulturális szint.
Például az MSZP összetett politikai jelenség, amelyben a liberálisoktól kezdődően
szociáldemokratákig, az "önigazgatókig" mindenki jelen van. A Fideszben sem csak
konzervatív-keresztény elveket vallók vannak, hanem jelentős számban vannak szociálisan
érzékenyebb gondolkodásúak is. Az SZDSZ valóban képviselt egy nagyon markáns,
nyugat-európai értelemben vett liberális vonulatot, de a meggyengülése mintha azt
mutatná: ennek Magyarországon kevésbé vannak hagyományai. Emellett jelen van a magyar
társadalomban, egy nagy Magyarországban gondolkodó, a magyarság felsőbbrendűségét,
a magyar tulajdon elsőbbségét képviselő erő, így ennek a vonulatnak szerintem
hosszabbtávú társadalmi támogatottsága van.
Bár a közvélemény-kutatások a kétpólusú politikai pártrendszer kialakulása felé
mutatnak, figyelembe kell azt is venni, hogy a Fidesz mellett még több kicsi párt is
van. Ezek nem szívesen adnák fel önállóságukat, tehát ez még egyelőre nem
teljesen befejezett politikai folyamat.
Tovább olvasná?
Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.
Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.