„Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala” – áll a Teremtés könyve második fejezetében Ádámról és Éváról. Az első emberpár tehát nem viselt ruhát, de vajon testük a szó mai értelmében is mezítelen volt? Minden bizonnyal igen, bár egyes zsidó hagyományok szerint valamiféle fényaura boríthatta testüket. De ha ruhátlanok is voltak, helyzetük különbözött minden ma élő emberétől. Egyrészt csupán ketten voltak, így fel sem merülhetett, hogy bárki más lássa őket. Ráadásul egymásnak, illetve egymásból lettek teremtve: Ádámnak nem kellett keresnie, hanem azonnal ráismert Évára, hogy ő a számára az egyetlenegy, akihez ragaszkodik.
Ezt az intim, kettesben töltött időszakot dúlta fel a kísértő. A bukás, a bűnbeesés első következménye pedig a szégyen és az elrejtőzés lett. „Megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak” – írja a Biblia, majd amikor Isten számon kéri ezt Ádámon, ő így felel: „Megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.”
Öltözeted legyen
2016. 05. 06. (XX/18)
