A naustdali általános iskolában, hasonlóan a norvég oktatási rendszer egészéhez, minden a gyerekek jogai körül forog. Ahogy egy kivándorolt magyar tanársegéd leírja: a cél, hogy „kreativitásra, önkifejezésre és döntésre” tanítsák meg a tanulókat, akik maguk dönthetnek arról, részt akarnak-e venni a foglalkozásokon (órák ugyanis nincsenek), vagy pedig facebookozni, játszani akarnak-e az iskola által kötelezően biztosított laptopokon. Szerinte ez egy „hetedik mennyország” mind a tanárok, mind a diákok számára.
Nos, egy ilyen földi paradicsomba csöppent bele a 9 éves Eliana, a 7 éves Naomi, a Romániából bevándorolt ötgyermekes Bodnariu család két legidősebb lánya, akik számára ez az önkifejezésre épülő modell drámai következményekkel járt. Az interaktív, beszélgetős órák elvárásainak megfelelően ugyanis lelkesen osztották meg az otthon tanult bibliai történeteket a tanárokkal és az osztálytársaikkal a különböző tematikus foglalkozásokon, amivel tudtukon kívül magukra ragasztották a „túlzottan keresztény” címkét az iskolavezetés részéről. Szüleik, Marius és Ruth Bodnariu ekkor már kilenc éve éltek Norvégiában, korábban pedig mindketten a Román Pünkösdi Egyház árva gyerekek felé való missziójában dolgoztak. Iskoláskorú gyerekeiken kívül még három kisfiú, az 5 éves Matthew, a 2 éves John és a 3 hónapos Ezekiel alkotta a később „közveszélyesnek” minősített családot.
A gyermek az állam tulajdona
2016. 01. 22. (XX/03)
