1. A sírt lezáró kőtömböt elmozdították.
„És a követ a sírról elhengerítve találták.” (Lukács 24:2)
A rómaiak a názáreti Jézus sírját három módon is biztosították. Először is, a kor szokásának megfelelően egy hatalmas kőtömböt helyeztek a sír bejárata elé, amelynek súlya a szakértők szerint egy tonna lehetett. Az ilyen köveket néhány férfi képtelen lett volna elmozdítani, a mozgatásához emelőrudakra is szükség volt. Másodszor, egy négy főből álló katonai őrség vigyázott a sírra. A római őrök a kor legmagasabb szintű katonai kiképzésében részesültek, a kudarcot a feletteseik általában kínhalállal büntették. Ilyen súlyos következmény tudatában az őrök minden bizonnyal nem aludhattak el mindannyian. De ha még el is aludtak volna, képtelen feltételezésnek tűnik az, hogy tolvajok el tudták volna mozgatni a súlyos követ az őrök felébresztése nélkül. A rómaiak harmadik biztosítéka pedig, egy, a birodalom fennhatóságát jelző pecsét volt, amely lezárta a sírt. Egy ilyen pecsét feltöréséért a vétkest azonnali, fejjel lefele való keresztre feszítéssel büntették meg. Mindezek ellenére a kőtömböt valaki/valakik elmozdították a sírról.
2. Jézus teste a harmadik naptól fogva nem volt a sírjában.
2015. 04. 03. (XIX/14)
