hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Lövészárkok Európa egységéért
Norman Stone brit történész az első világháború tévedéseiről

2014. 01. 31.
Európa hatalmának csúcsán állt száz éve, amikor Németország elérkezettnek látta az időt arra, hogy egységes gazdasági élettérré formálja a kontinenst – állítja Norman Stone világhírű brit történész. Az oxfordi professzor, aki Margaret Thatcher tanácsadója és beszédírója is volt, a Heteknek adott interjúban elmondta, hogy amint Németország öntelten indította el az első világháborút, úgy négy évvel később a győztesek is öntelten diktálták a békét. A következmények mindkét esetben tragikusak voltak.

Az első világháborúról szóló talán leghíresebb regény, a Nyugaton a helyzet változatlan csodálatos humanista történet, de nem sokat árul el a háború okairól. A legtöbben tudjuk, hogy kik és miért vívták a második világháborút, ám az ezt alig negyedszázaddal megelőző első világégéssel kapcsolatban az ismereteink sokkal elmosódottabbak. Miért indult a nagy háború 1914-ban?
– Mint minden, magát értelmesnek valló ember, én is nagy tisztelettel vagyok Németország iránt. Senki nem állíthatja azt, hogy ez a rendkívül művelt és képzett nép 1914 január elsején egyszerűen csak megbolondult. Épp ellenkezőleg, úgy gondolták, hogy a világ érdekében áll az, ha német uralom alatt egységesítik Európát, Norvégiától kezdve a Közel-Keletig, mert meg voltak győződve arról, hogy az emberiség fejlődése számára ez lenne a legjobb. Sajnos 1914 nyarán a maguk szempontjából logikus, ám mégis tragikus döntést hoztak, amikor úgy látták, hogy eljött az idő ennek a tervnek a megvalósítására. Nem akartak sokáig várni, mert attól tartottak, hogy az oroszok túlságosan megerősödnek. Úgy számolták, hogy 1917-re az orosz vasútvonalak kiépülnek nyugatra és a Balkánon, így a létszámban nagyobb hadsereget gyorsan mozgósítani tudják az európai frontra.
Volt reális alapja a „német Európa” koncepciónak?
– Hogyne. Az egységes Németország 1871-től kezdve folyamatosan erősödött. 1914-re Berlin lett a modern kor Athénje, az a hely, ahova az emberek tanulni jártak, ha valami fontosat akartak elérni az életben, legyen az fizika, filozófia, zene vagy a mérnöki tudományok. Gondoljon csak bele, a modern fizika alapfogalmai – hertz, röntgen, mach – német tudósok nevét viselik, csakúgy, mint a dízelmotorok. Német egyetemen tanult az 1914-es brit háborús kabinet három minisztere, csakúgy, mint a háború során hatalomra jutott orosz-zsidó bolsevik vezetők többsége. A huszadik század elejére a Ruhr-vidék kohói és a szász ipari övezetek hasonló vezető szerepet töltöttek be, mint száz évvel korábban a manchesteri gyárvidék. Logikus volt, hogy Európa vezető hatalma egységes gazdasági övezetet próbáljon meg létrehozni. A kontinensnek érdekében állt megvédeni magát a brit és amerikai versenytől. A svéd acélra, a német gyárakra és a frissen felfedezett arab olajra támaszkodva felcsillant a német vezetésű közös piac álma, amely tovább terjeszkedhet keletre és dél felé. A török birodalom szétesése is küszöbön állt, ami tovább növelte Németország étvágyát.
A németek azonban végül elveszítették a háborút. Elszámították magukat?
– Igen, például az egyik legnagyobb hibájuk az volt, amikor elhitték, hogy a tengeren legyőzhetik Nagy-Britanniát, és így megteremthetik a maguk német gyarmatbirodalmát, ahonnan a nyersanyagokat beszerezhetik, és ahova a nemkívánatos elemeket kitelepíthetik a kontinensről. Ebben a végzetessé váló arroganciában a vallás is fontos szerepet játszott. A német protestáns felsőbbrendűség még olyan kiváló elméket is megfertőzött, mint Max Weber, aki fiatal professzorként a Freiburgi Egyetemen tartott székfoglaló beszédében a germán nacionalizmus radikális programját vázolta fel, évtizedekkel megelőzve Hitler láz­álmait. Weber becsületére legyen mondva, mire a háború 1914-ben elérkezett, igyekezett józanságra inteni a kortársait, csakhogy akkor már túl késő volt. A német birodalmi eszme mindenkit magával ragadott, különösen az iskolákban és egyetemeken, ahogyan azt egyébként Remarque említett regénye kitűnően bemutatta.
A szarajevói merényletet tekintik az első világháború kiváltó okának. Hogy látja, ha Ferenc Ferdinánd trónörököst nem gyilkolja meg egy szerb merénylő, elkerülhető lett volna a négy évig tartó vérontás?
– Dehogy. 1914. június 28-án semmi nem úgy alakult, ahogy eltervezték. A fiatal szerb terroristák egy csoportja valóban meg akarta gyilkolni a trónörököst, de elhibázták a merényletet. Amikor a bombatámadásban a főherceg sértetlen maradt, a merénylők egyike, Gavrilo Princip egy kávéházban húzta meg magát. A tizenhét éves fiatalember Dosztojevszkij anarchistákról és nihilistákról szóló híres regényéből, az Ördögökből merítette eszményeit a zsarnokság elleni harcról. Miközben Princip a délelőtti eseményeken töprengett, egyszer csak feltűnt előtte Ferenc Ferdinánd gépkocsija. A trónörökös a városban maradt, és éppen a korábbi merényletben megsebesült egyik katonát ment meglátogatni a kórházba. Az autója pont a kávéház előtt robbant le, így Gavrilo Princip előtt újra ott volt a célpontja. Ekkor már nem hibázott, és néhány lövéssel leterítette a főherceget és feleségét. Elfogták, és mivel kiskorú volt, nem végezték ki. Négy évvel később halt meg a börtönben. Nem sokkal a halála előtt a fogház pszichiátere megkérdezte tőle, hogy nem bánta-e meg tettét, amivel emberek millióinak a vesztét okozó háborút indított el. Princip azt felelte: „Ha én nem teszem meg, a németek más ürügyet találtak volna.” Valóban, Bécsben és Berlinben égi ajándéknak látták a tragédiát, ami egyszeriben népszerűvé tette a háborút, amit amúgy is meg akartak indítani. Így is egy hónap telt el a nyári hőségben a hadüzenetig, amit a cár nem is vett először komolyan. A britek sem aggódtak a német–orosz konfliktus lehetősége miatt, és csak akkor  üzentek hadat Berlinnek, amikor a német hadsereg megindult nyugat felé, és megszállta Belgiumot. Ezzel elkezdődött a világháború, amit az európai fővárosokban ünneplő sokaság köszöntött, a pályaudvarokon búcsúztatva a hadba vonuló katonákat, akik „visszatérnek, mire a falevelek lehullanak”.
Csak a központi hatalmak bíztak a gyors sikerben?
– Nem. Amikor az orosz főparancsnokság új írógépeket kért az írnokok számára, a hadvezetés visszaüzent, hogy nincs értelme költségekbe verni magukat, a háború úgyis hetek alatt véget ér. A gyorsaságot a központi hatalmak részéről a pénzszűke is kívánatossá tette. Amikor báró Teleszky János magyar pénzügyminisztert a kormányülésen megkérdezték, hogy őszintén mondja meg, mennyi időre tudja finanszírozni a háborút, a miniszter azt felelte, hogy három hétig, utána csak a papírpénz nyomtatása marad. A háború elhúzódása ezért szükségszerűen magával hozta a gazdasági összeomlást és az elszabaduló inflációt.
Végül azonban négy évig tartó mészárlás és 15 millió áldozat után egy olyan béke zárta le a nagy háborút, amiről utóbb kiderült, hogy még súlyosabb vérontásnak vetette meg az alapjait. A győztes hatalmak tisztában voltak ennek veszélyével?
– Amikor Wilson elnök 1918 decemberében Európába érkezett, egy olyan új világrendet akart megalapozni, amelyben a haladás és a szabadság erői szabadulnak fel az európai kontinensen. Ennek az illúziónak a jegyében döntötték el a Párizs környéki békeszerződéseket. A tárgyalásokhoz a vesztes országokat közel sem engedték, a küldöttségeknek csak azt engedték meg, hogy aláírják a kijelölt helyen az elkészített szöveget. A békecsinálók el voltak telve önmaguktól. Georges Clemenceau francia miniszterelnök ironikusan jegyezte meg, hogy Versailles-ban egy önjelölt Napóleon (Llyod George brit miniszterelnök) és egy önjelölt Jézus Krisztus (Woodrow Wilson amerikai elnök) között ült. Pedig semmi ok nem volt az eufóriára. A háború vége felé tört ki a spanyolnáthajárvány, ami további 10 millióval növelte az áldozatok számát. Az orosz polgárháború is milliós veszteségeket okozott, és a bolsevikok győzelmével, majd Sztálin hatalomra jutásával megnyílt az út az állami terror előtt. A Közel-Keleten a britek, a franciák és az amerikaiak az olajtermelés biztosítása érdekében úgy rajzolták meg a térképet, hogy az a mai napig tartó konfliktusokat eredményezett.
A rossz békék miatt jutottak hatalomra a nácik Németországban?
– Kétségtelenül a legnagyobb gondot Németország jelentette. Ők lettek a háború első számú felelősei, ezért a győztes hatalmak a területi veszteségek mellett példátlan összegű jóvátételt szabtak ki rájuk. 1921-re 132 milliárd aranymárka összeget terheltek Németországra. Ez azt jelentette, hogy a teljes német exportnak az egynegyedét évtizedekre előre lefoglalták. A franciák azt várták ettől a rettenetes tehertől, hogy a német gazdaság soha nem áll talpra, míg a szövetséges hatalmak a háborús papírpénznyom­tatás fedezetét gondolták ebből megteremteni. Mindehhez Németországra egy formálisan demokratikus, ámde működésképtelen és gyenge államrendet erőltettek rá. Amerika volt az egyetlen, aki befektetett Németországban, de ezek a befektetések a gazdasági világválság kitörésével elapadtak. A németek szinte egyöntetűen a háborús jóvátételt tartották a gazdasági bajaik okának, ezért Versailles könnyen válhatott Hitler legerősebb ütőkártyájává a hatalom felé vezető úton. Hitler azt mondta a németeknek, hogy Németország nem veszítette el a háborút, csak „hátba döfték”, a zsidók, a baloldal és a ködevő értelmiség. Pedig – állította Hitler – egy egységes európai élettérnek sokkal nagyobb jövője van, mint bármi olyan megoldásnak, amit a naiv amerikaiak álmodtak meg Európa számára. Húsz évvel később nekiláttak, hogy megvalósítsák, ami az első világháborúban nem sikerült nekik.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!