A 16. században a reformáció elemi erővel zajló mozgalma egy minden addigit felülmúló nagyszabású kísérlet volt a bibliai hit helyreállítására az egyházban. A hitújítás megindítójának, Luthernek a szavai és írásai nyomán tömegek fordultak el a sötét középkori vallásosságtól, a bálványimádástól, képek, szobrok, ereklyék tiszteletétől, a Mária-kultusztól. A reformátor a Bibliát állította zsinórmértékül, és sikerült alapelvként elfogadtatnia, hogy minden hitelvet és hitgyakorlatot a Szentíráshoz kell igazítani. Az egyház megtisztítása az Igével szemben álló tradíciótól és a bibliai hit helyreállítása hatalmas feladatot jelentett, hiszen sok évszázados vallási örökség lebontásáról volt szó.
Az újrakeresztelők „rajzásáról”Ennek keretében alapvető átértékelésre szorult a vízkeresztség is, mivel ez a kereszténnyé válás egyik nélkülözhetetlen alaplépésének számított. A reformáció indulásakor a katolikus egyház már több mint egy évezrede szakított a kereszténység első évszázadainak bibliai alapon álló vízkeresztségi gyakorlatával, melyben hitből történő, felnőttkori keresztség volt az elfogadott és az általános. Csak az 5. század elejétől, Szent Ambrus és Szent Ágoston buzgó munkálkodása nyomán kezdett tért hódítani a Bibliával és az addigi apostoli tradícióval szemben álló csecsemőkeresztség, amelyet a középkori katolikus államok mindegyikében kötelezővé tettek minden újszülött számára.
Luther nagy fontosságot tulajdonított a vízkeresztség kérdésének, és már 1519-ben külön művet szentelt e témának. 1521-ben fogalmazta meg a Máté evangéliuma 8. részéhez fűzött prédikációját, amelyben kimondta, hogy amennyiben a csecsemők nem hisznek, a csecsemőkeresztség gyakorlatát meg kell szüntetni. Mint írta: „A keresztség senkinek nem segít, nem is részesülhet benne más, csak aki saját magáért hisz, és saját hite nélkül senkit sem szabad megkeresztelni. Ha pedig nem tudjuk bebizonyítani, hogy a fiatal gyermekek maguk is képesek hinni, és hogy van saját hitük, akkor az én hűséges tanácsom és ítéletem az, hogy egyenesen álljunk el a csecsemőkeresztségtől – minél előbb, annál jobb –, és ne merészeljünk többé egy gyermeket sem megkeresztelni, hogy ilyen balgasággal és szemfényvesztéssel, melynek semmi alapja sincs, Istennek felmagasztalt méltóságát gúnyoljuk és káromoljuk.” E műve 1526-ban nyomtatásban is megjelent. Ő azonban különös módon azt állította, hogy a csecsemők bizonyíthatóan hisznek, ezért nem vetette el a csecsemőkeresztséget.
2013. 06. 14. (XVII/24)
