Február 28-án este 8 óra után megüresedik a pápai hivatal – jelentette be a Vatikán születésnapján, február 11-én XVI. Benedek. (A Vatikán történetéről lásd cikkünk a 20-22. oldalon). „Miután Isten színe előtt többször is önvizsgálatot tartottam, bizonyosságra jutottam, hogy előrehaladott korom miatt az erőm már nem elegendő ahhoz, hogy Szent Péter egyházát vezessem. Jól tudom, hogy lényegi lelki természete miatt a pápai hivatáshoz nemcsak szavak és tettek, hanem legalább ennyire ima és szenvedés szükséges. Azonban a mai világban, mely oly gyorsan változik, és melyben a hitélet annyi nagy megrázkódtatást szenved, Szent Péter bárkájának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez erős test és elme szükséges. Ez az erő az elmúlt hónapokban annyira megfogyatkozott bennem, hogy be kell lássam, alkalmatlanná váltam arra, hogy az egyházat megfelelően vezessem” – így indokolta a pápa a lemondást, hangsúlyozva, hogy a döntést szabad akaratból hozta. Két nappal később nyilvános audienciáján hozzátette, hogy az „egyház érdekeit figyelembe véve” döntött, és „előtte hosszas lelkiismereti vizsgálatot tartott Isten előtt” .Mint mondta, „tisztában van lépése súlyossága”, és megköszönte a hívők támogatását. Hozzátette: „Nehéz napok ezek, imádkozzatok értem és az egyházért!” Az audiencia utáni első sajtókommentárok szerint XVI. Benedek távozása előtti beszédével „testamentumot” hagyott hátra az egyház, a pápavalasztó bíborosok és a hívők számára. A pápa sorra vette az egyház „kihívásait”: a házasság szentségének súlyáról, az élet védelméről az abortusszal és az eutanáziával szemben. Kiemelte, hogy a gyengék védelemre szorulnak, a világban könyörületességre van szükség. Hangoztatta, hogy a szekularizált világ támadásával szemben a keresztények is elveszítik hitüket.
A sivatagban 40 napig böjtölő Krisztusról szólva XVI. Benedek úgy fogalmazott: „Mindannyiunknak választ kell adni az élet alapvető kérdésére: mi a legfontosabb, mi számít igazán az életünkben?”
„A megtérés nem azt jelenti, hogy bezárkózunk személyes sikerünkbe, tekintélyünkbe, pozíciónkba, hanem azt, hogy nap mint nap azért teszünk, hogy a legkisebb dolgokban is a szeretet és az igazság váljon a legfontosabbá” – jelentette ki az egyházfő, majd arra intett: „Istent ne saját érdekeinkre használjuk... mindenkinek fel kellene tenni a kérdést: milyen hely jut Istennek az életemben?”
2013. 02. 15. (XVII/7)
