A 2012-ben bemutatott film nem hagy kétséget afelől, hogy miért tartja pozitív történelmi tettnek az egyébként indok nélküli ottomán hódítást. A két és félórás mű ugyanis Medinában kezdődik, ahol az akkor még csak sivatagi sátorban lakó Mohamed megprófétálja, hogy a messzi jövőben eljön egy muszlim vezér, aki legyőzi Bizáncot. A jövendölés 800 éven át beteljesületlen maradt: a Nagy Konstantin által alapított város, Büzantion, későbbi hivatalos nevén Nea Rómé (Új Róma) kitartott az iszlám hódítással szemben. Több szultán is belebukott a város ostromába, míg végül II. Murád szultán 1422-ben békét kötött Bizánccal. Fia, II. Mehmed (Mohamed) azonban – a film beállítása szerint – apja ravatalánál megfogadta, hogy beteljesíti Mohamed ígéretét. Bár XI. Konstantin bizánci császár ajándékokat és pénzt küldözgetett a szultánnak, a fiatal uralkodó egymás után két követet is lefejeztetett, világossá téve, hogy vége a béke korszakának.
Mehmed évekig készült az ostromra, tanulmányozta az ellenséget, és megtanult görögül is. Erődöt épített a Boszporusz európai partján, ahonnan akadályozni tudta a szorosban a hajóforgalmat. A szultán kémein keresztül egész Európából kapott jelentéseket, így jól tudta, hogy Konstantin hiába fordul segítségért a nyugati hatalmakhoz. Az ígéretek ellenére sem az angolok, sem a franciák, sem a németek nem küldtek sereget Bizánc felmentésére. Bár az utolsó pillanatban a Vatikán egyezséget ajánlott, a szultán ügynökei útján fellázította a radikális ortodoxokat, hogy tagadják meg a Rómának való behódolást. A film szerint az ortodox prédikátorok nagyobb antikrisztusnak tartották a pápát a török szultánnál, így a város – egy kisebb genovai zsoldossereget és néhány hajót leszámítva – magára maradt. A bizánci császár végül a magyarokhoz fordult, de Hunyadi János már nem érhetett oda időben a város felmentésére.
A törökök közel tízszeres túlerőben voltak: a 7000 bizánci védővel szemben 50-70 ezer ostromló sorakozott fel. A támadókat segítette egy magyar ágyúöntő mester, aki a kor csodafegyverét készítette el a szultán számára – igaz, a filmmel szemben a történelmi feljegyzésekből nem egyértelmű, hogy ezt önként tette-e. A nyolc méter hosszú és közel egy méter átmérőjű fegyver ötszázötven kilogrammos ágyúgolyókat tudott kilőni, több mint egy kilométer távolságra. Igaz, a lövések nem voltak pontosak, de a fegyver lélektani hatása így is jelentős volt. A császár a túlerővel szemben a város több mint húsz kilométer hosszú falaiban bízott. A védők nem számoltak azonban a fanatikus török harcmodorral: a janicsárok öngyilkos egységei alagutakat ástak, és felrobbantották magukat a falak alatt. A szultán még az ostrom előtt kijelentette, hogy mindenképpen vér fog folyni, de a mártírok jutalma az, hogy az „igaz ügy” érdekében áldozhatják fel magukat.
2013. 01. 11. (XVII/2)
