Az államalapító Ibn Szaúd király 1953-ban meghalt, de az általa alapított dinasztia első generációja a mai napig szilárdan tartja hatalmát: a 2005 óta hatalmon lévő jelenlegi uralkodó, Abdullah, ugyanúgy Ibn Szaúd fia (a tizedik), mint valamennyi elődje, al-Szaúd (1953–64, a második) Fejszál (1964–75, a harmadik), Khalid (1975–82, az ötödik), Fahd (1982–2005, a nyolcadik). Sőt, még az aktuális trónörökös, Szalman al-Szaúd is az államalapító fia, sorrendben a huszonötödik. Bár Ibn Szaúd gondoskodott a hosszan tartó utódlásról – 22 feleségétől legalább 37 fiút nemzett – az idő múlásával és a természetes elöregedéssel egyre többen esnek ki az örökösök sorából. A legfiatalabb potenciális trónörökös, Ahmed is betöltötte idén a hetvenedik életévét, ezért néhány éve a lehetséges utódok körét kibővítették a második generációra is, így már 150-nél is többen vannak a szaúdi trón potenciális várományosai.
A dinasztikus kormányzás azonban csak korlátozott stabilitást hozott a királyság számára. Hiába nőttek folyamatosan a kőolajbevételek – különösen az 1973-as olajválság után –, a szaúdi társadalom egy része növekvő felháborodással fogadta az iparosodással együtt járó nyugati jelenlétet. 1965-ben erőszakos tüntetések kezdődtek, amikor az országban – amerikai segédlettel – elindították az első televíziós csatornát. A biztonsági erők leverték a demonstrációkat, és a megtorlásban életét vesztette Fejszál király unokaöccse, a szélsőséges vahabita Khaled ibn Muszaid. Mint arról sorozatunk első részében írtunk, a radikális vahabita irányzat egyidős a Szaúd-dinasztiával. Az iszlám teljes megtisztítását tűzték ki célul, minden olyan idegen befolyástól, amely a hódítás évszázadai alatt a más vallásokkal és kultúrákkal való érintkezés folyamán érték a muszlimokat. Amikor az államalapítás során nyugati támogatással a Szaúd-ház került uralomra, leverték a vahabita ellenállást. Az irányzat hívei évtizedekre ellenzékbe vonultak, de céljaikat nem adták fel.
1975-ben merényletet követtek el Fejszál király ellen. Az uralkodót a palotájában érte halálos lövés, a merénylő pedig unokaöccse, Fejszál ibn Muszaid herceg volt, aki tettével bátyja tíz évvel korábbi kivégzését bosszulta meg. A családi viszály egyben a vahabita mozgalom újbóli megerősödését jelezte.
2012. 11. 30. (XVI/48)
