Luthert a Biblia elmélyült olvasása során szerzett tapasztalatai döbbentették rá arra, hogy a Szentírás az Istenhez vezető legbiztosabb ösvény. Híres „toronyszobaélménye” során éppen Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levelét tanulmányozta, amikor az első fejezet több versszaka különös módon megelevenedett számára, és az apostol szavai személyes felszólítássá váltak: Legyen kész hirdetni az evangéliumot Rómának is! Ne szégyellje Krisztus evangéliumát, mert az Ige Isten erejét és hatalmát fogja közvetíteni számára! Felismerte, hogy Isten Igéje által érhető el az üdvösség, és az igaz ember élete az evangéliumba vetett hitből származik.
Luther teljes hittel elfogadta, hogy a Biblián keresztül fel lehet szabadítani Isten hatalmas természetfölötti erejét, ami minden konfliktusban győzelmet tud biztosítani az ember számára. E hit birtokában kész volt bátor döntések egész sorát Róma nem maradt néma. 1520-ban megérkezett a pápától meghozni.
Mivel meggyőződése szerint az egyházi élet és a hitgyakorlat egészét a Szentíráshoz kell igazítani, ezért a pápa búcsúárusainak működésére válaszul 1517 októberében 95 tételével kilépett a nagy nyilvánosság elé, és határozottan cáfolta a katolikus búcsúteológiát. Közvetlenül ez után a hivatalos egyház nagy ellentámadást kezdett a reformátor elhallgattatása érdekében. Ő azonban inkább megsokszorozta szavának erejét a kor leghatékonyabb tömegkommunikációs eszközének, a könyvnyomtatásnak a felhasználásával, és széles tömegekhez juttatta el a hitújítást propagáló műveit.
2011. 04. 29. (XV/17)
