A 19. század a nacionalizmus és a liberalizmus eszméjének százada volt. A liberális eszme jegyében született meg a modern alkotmányos állam, alakult ki a kapitalista termelési rendszer, vált lehetővé a természettudományok rohamos fejlődése. Az ésszerűség elvét hirdető liberalizmus mégis képtelennek bizonyult arra, hogy megoldja az úgynevezett szociális kérdést. Erre XIII. Leó pápa vállalkozott, aki 1891-ben Rerum novarum kezdetű enciklikájában a szociális kérdésnek a katolikus megújulás szellemében való megoldását hirdette meg. Elsőrendű feladatként az osztályharc kiküszöbölését jelölte meg, hogy a munkaadók és a munkavállalók viszonyát „kölcsönös megértés, méltányosság és igazságosság" jellemezze. Ezért és egyben a „vallásellenes" szakszervezetek ellensúlyozására keresztény munkásegyleteket kell alakítani.
Magyarországon, a latifundiumok hazájában, ahol a megmunkált föld 38 százaléka nagybirtok volt, és ahol az agrárproletárok százezrei számára az Egyesült Államokba való kivándorlás volt az egyetlen kiút, Prohászka Ottokár volt az első, aki a katolikus megújulás és a Rerum novarum szellemében akart munkálkodni a szociális kérdés megoldásán.
A Nyugat lélekharangja
2010. 03. 05. (XIV/9)
