A Szent Korona-tan egy középkori ihletettségű, szerteágazó gondolatkör, melynek középpontjában az állami főhatalom kérdése áll. Alapvető jellemzője, hogy a korona fogalmát külön választja az uralkodótól, és egyfajta külön létezéssel ruházza fel. A sajátos személyiséggé formált koronát szentnek minősíti és az államhatalom csúcsára helyezi.
A koronaeszme a feudalizmus évszázadaiban Nyugat-és Közép-Európa államaiban egyaránt fellelhető volt. A középkor letűntével ez a tan Európa-szerte mint idejét múlt és aktualitását vesztett elmélet a jogtörténet emlékei közé került.
Magyarországon ezzel szemben egészen a 20. század közepéig, a Horthy-rendszer bukásáig elevenen tovább élt. 1945 után fél évszázadra a történeti kuriózumok sorába került, a rendszerváltás után azonban megnőtt azok száma, akik a hazai közjogban és közgondolkodásban újra aktualizálni szeretnék.
Egy századot látott megtörténni
Beszélgetés a 100 éves Bakó Ferenccel »
Ősi ünnep új ruhában: a Valentin-nap másfél évezredes története
A népszerű ünnep a pogány Római Birodalom Lupercaliájára vezethető vissza »
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
Egy századot látott megtörténni
Beszélgetés a 100 éves Bakó Ferenccel »
Ősi ünnep új ruhában: a Valentin-nap másfél évezredes története
A népszerű ünnep a pogány Római Birodalom Lupercaliájára vezethető vissza »
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
2010. 02. 12. (XIV/6)
