A Szent Korona-tan egy középkori ihletettségű, szerteágazó gondolatkör, melynek középpontjában az állami főhatalom kérdése áll. Alapvető jellemzője, hogy a korona fogalmát külön választja az uralkodótól, és egyfajta külön létezéssel ruházza fel. A sajátos személyiséggé formált koronát szentnek minősíti és az államhatalom csúcsára helyezi.
A koronaeszme a feudalizmus évszázadaiban Nyugat-és Közép-Európa államaiban egyaránt fellelhető volt. A középkor letűntével ez a tan Európa-szerte mint idejét múlt és aktualitását vesztett elmélet a jogtörténet emlékei közé került.
Magyarországon ezzel szemben egészen a 20. század közepéig, a Horthy-rendszer bukásáig elevenen tovább élt. 1945 után fél évszázadra a történeti kuriózumok sorába került, a rendszerváltás után azonban megnőtt azok száma, akik a hazai közjogban és közgondolkodásban újra aktualizálni szeretnék.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2010. 02. 12. (XIV/6)
