A premillennizmus képviselői szerint a Krisztus második eljövetelére vonatkozó próféciákat is - az első eljövetelét hirdető előrejelzésekhez hasonlóan - szó szerint kell értelmezni. Szerintük a Bibliától idegen és az apostolok tudományával ellentétes az a nézet, amely a második eljövetelére és az azt követő világkorszakra (aiónra) vonatkozó próféciákat elszellemiesíti, és csak jelképként veszi figyelembe. A Jelenések könyve szerint az egyház mennybe emeltetése, a Nagy Nyomorúság és a Messiás második eljövetele után fog a földön megvalósulni Krisztus ezer évig tartó uralma. A próféciák ilyen típusú interpretációját azért nevezik a pre (előtt), mille (ezer), annus (év) szavak összetételével premillennizmusnak, mert e felfogás szerint Krisztus ezeréves királyságának megalapítása előtt tér vissza a földre dicsőségben és természetfölötti erők megnyilvánulásainak kíséretében, hogy az első feltámadás korszaka beteljesedjen (a Szentírás több szakaszból álló első feltámadásról, és általános feltámadásról is beszél), megszabadítsa Izraelt, fölszámolja az antikrisztusi világrendszert, megítélje a nemzeteket, ezer esztendőre megkötözze a Sátánt, és megvalósítsa a millenniumi világkorszakot a földön. A premillennizmust valló hívők hisznek ugyan abban, hogy az igazi eklézsia végül is sikeresen betölti földi küldetését, de ennek ellenére szükségesnek tartják, hogy Isten e korszak utolsó éveiben beavatkozzon a világ folyamataiba, hogy abban olyan változásokat kényszerítsen ki, melyek lehetővé teszik az örökkévalóságban kidolgozott tervének megvalósulását. Az apokaliptikus éveket nevezik Jézus nyomán Nagy Nyomorúságnak (tribulációnak), amelyről a Jelenések könyve 6. fejezetétől egészen a 19. fejezetéig ad prófétai képeket, látomásokat.
A premillennizmuson belül is három irányzat található. A különbség lényege közöttük abban áll, hogy az igazi egyház elragadtatását három különböző időpontban helyezik el. A pretribulációt vallók szerint az egyház elragadtatására a Nagy Nyomorúság előtt kerül sor; a midtribuláció nézetét elfogadók szerint az egyház még a földön él és szolgál a Nagy Nyomorúság első éveiben. Ők a történelem utolsó három és fél évét tekintik Isten haragja napjának, amely elől az Úr elragadja az egyházat a földről. A poszttribuláció hívei szerint pedig az egyház a földön fogja átélni a Nagy Nyomorúságot, Isten ítéleteit, mert maga is alá lesz vetve az apokaliptikus ítéleteknek; és csak a Nagy Nyomorúság után, az ezeréves millennium megalapítása előtt kerül sor az igazak feltámadására, az egyház átváltozására, vagyis az első feltámadásra.
Az egyéni üdvösségen túl
2009. 10. 09. (XIII/41)
