1. Jeruzsálem státusának fenntartásával kapcsolatos béketervek, viták és harcok időszaka.
(Ézs 8,14–15; Ez 36,2–3; Zak 12,2–3)
2. Jeruzsálem spirituális, vallási, politikai jelentőségének a megújulása a zsidó-keresztény, a muzulmán és a szekuláris körökben.
(Ézs 2,2; Mik 4,1; Zsolt 68,17)
3. A judaizmus győzelme: Jeruzsálemben, a Templom-hegyen újjáépítik a zsidó Templomot, és az Ószövetség alapján megújítják ott az istentiszteletet.
(Dán 9,27;Jel 11,1–2)
4. Jeruzsálem a látszatbéke éveiben: az Ószövetség alapján álló ébredési és helyreállítási mozgalmak terjedése. Jeruzsálemben megkezdi tevékenységét a Messiás eljövetelét előkészítő két próféta.
(Mal 4,5–6; Jel 11,4–14; 1Tesz 5,2–3)
5. A hamis messiás (az Antikrisztus) megjelenése Isten Templomában, Jeruzsálemben: istennek és a világ urának kiáltja ki magát. Betiltja az ószövetségi istentiszteleti gyakorlatokat és az áldozatok bemutatását, valamint felállítja a „pusztító utálatosságot” a Templomhegyen.
(Dán 9,27; 11,31; 12,11; 2Tesz 2,3–4; Jel 13,14–18)
6. Jeruzsálem a nagy tribuláció (nyomorúság) időszakában: a zsidó lakosság jelentős része elmenekül a városból. Az Antikrisztus Jeruzsálemben kivégezteti a két prófétát, de ők nagy nyilvánosság előtt és ellenségeik szeme láttára feltámadnak és felvitetnek a Mennybe. A várost hatalmas földrengés rázza meg, amelynek 7 ezer ember esik áldozatul. A katasztrófák hatására a zsidók jelentős része Isten felé fordul. Felkelés tör ki Jeruzsálemben az Antikrisztus ellen.
(Mt 24,15–22; Jel 11,7–13; Ézs 3,1–4; Jer 35,7)
7. Jeruzsálemet nemzetközi haderők szállják meg, amelyek kifosztják a várost. A lakosság felét deportálják, nagyon sok embert kivégeztetnek. A városban maradt zsidók Jézus Krisztust hívják segítségül.
(Zak 14,2; Mik 4,11–12; Lk 21,24; Zak 12,10–13,1; Jóel 2,30–32)
8. Hirtelen megjelenik Jeruzsálem felett a Messiás, és elpusztítja az Antikrisztus nemzetközi hadseregét a Kidron völgyében.
(Zak 14,12–15; Jóel 3,12–13; Jel 14,14–20; Ézs 63,1–6; Hab 3,3–15)
9. A Messiás az Olajfák-hegyére lép, és onnét bevonul Jeruzsálembe. Földrengések és napfogyatkozás kíséri az útját.
(Zak 14,3–5; Jel 16,18–19; Jóel 3,14–17; Mt 24,29)
10. Jeruzsálem domborzati viszonyainak a megváltozása, megszentelése és megújulása.
(Ézs 2,2–4; Zak 3,1–2; Zak 14,9–10; 60,1–2; Jel 19,20)
11. A nemzetek ítélete Jeruzsálemben, a Jósafát-völgyében.
(Jóel 3,1–3; Mt 25,31–46)
12. Jeruzsálem az új világkorszakban: felépítik a milleniumi Templomot, amelyben az új szövetség alapján zajlik az istentisztelet és az áldozatok bemutatása.
(Ez 40,5–43,27; Zak 6,12–15)
13. Jeruzsálemet betölti az Úr dicsősége (sekínája). Itt lesz a Nagy Király fővárosa, amely a dicsőség, szentség, igazságosság és jogosság városa lesz az emberiség előtt.
(Ézs 62,1–5; Ézs 4,1–5; Ez 43,1–7; Zsolt 48,2–4; Jer 3,17)
14. Jeruzsálem a világ és az új világrend centruma lesz.
(Ézs 2,2–4; Mik 4,1–5; Zak 14,16–21)
15. Jeruzsálem az egyetemes istentisztelet és egyben az egész világ szellemi, spirituális és intellektuális központja lesz.
(Ézs 27,13; 56,6–8; 66,20; Ez 20,40–41; Zak 8,20–23; Jel 21,23–24)
16. Jeruzsálem az örökkévalóságban: leszáll a mennyből az Új Jeruzsálem.
(Jel 21,2–3)
2008. 06. 06. (XII/23)
